United States or Kiribati ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem ö`eltem vad tüzzel, tüzhalálba'! Szeretkező, halálos, bús sóhajjal... Haha, haha, csóktalan véget érek! Irtóztató! TITUS: Lesbia, jöttem érted, Hogy vágyunktól égjünk el itt mi ketten... LESBIA: Te vagy, te vagy, ki vággyal, önfeledten ölelni tudsz, a véget elfelejtve... TITUS: Óh miért nem örök a halál perce?!
Egy időre győzött is józan eszem, lecsillapítám benső háborgásaimat, de aztán újra... újra... óh! te nem tudod, mily kín, őrültnek lenni és tudni azt és mégsem győzhetni le az őrültséget. Most már tudod, csak te segíthetsz rajtam, ne vond el tőlem egyetlen orvosságomat, a tiszta igazságot. Miért nem kérted ezt tőlem mindjárt kétségeid kezdetén?
Bezzeg volt nevetség! S. később megtudván, szörnyen dühbe jött, hogy kellett azt a korhely P. L....-t hatvan tallérral megajándékoznia. A gazda-ember mint időrendező. Óh, uram Isten, de nagy ez a szárazság, csak már jönne egy kis jó eső, hogy szántani lehetne. Jaj, uram Isten, csak már megállna ez az eső, hogy vetni lehetne.
Rosszul, sokan meghaltak... a sötétségben nem lehetett látni... Csak reggel tudtuk meg, hogy a tieitek részint elpusztultak, részint fogságba kerültek, szegények... Óh, az nagy szerencsétlenség, ha valaki fogságba kerül! Szomorú lett a lelkem, amikor láttam őket.
István! Óh, István! Te élsz! Hála neked jóságos Istenem! sikoltá az öröm ujjongásával Klára és az ifjú kebelére borult. Élek, Klára, élek! Most már enyém lesz! Nem választ el bennünket senki! ujjongott István is boldogan. Tüstént ide mellém jösz, Klára! Micsoda immodestus viselkedés ez? rivallt rá atyja haragosan. Bátyám uram! Nézzen rám! A fővezér kapitánnyá nevezett ki vitézségemért.
Óh barátom, ennek az embernek a rosszaságáról nem lehet annak fogalma, ki nem ismeri őt... Híre oly rossz, hogy kerülik őt kollégái s minden tisztességes ember elhúzódik tőle, de mindez kevés ahhoz képest, mit ő érdemelne. Azonban most eljött az ideje s el fogja nyerni büntetését, úgy, a hogy megérdemli!
Hát mondja türtőztetve, haragját a vén szentség mán ölég szölidön beszélők veled, marha. Ha én ilyen gyönge szóval elmondom ezt odaki a kutyámnak, az is mögcsinálná. Hát nem értesz magyarul? Oh hogy miért is születtél ezen cifra zsinóros világra? Berukkolás után a barakban kétségkívül kellemesebben telik az idő. Ott a fiani Deutsch kuplékat énekel. A fiam Deutsch különös katona.
Oh, oh, ez nagy tudós! Valóban ritka szerencse, mester! Tisztelettel kell fogadnunk, még pedig itt, műhelyünkben! Tehát ad personam ismered? Toledóban, Malach ben Mizráim műhelyében találkoztam véle. Helyes, előre örvendek a tudományos disputának. Meglássuk, minő fundamentumokon frequentálja szent művészetünket!
Szivességből mentem hozzájuk, mert az asszony Holcsi úr nővére s midőn elmentem hozzá, hogy őt is arra kérjem, mire most méltóságodat, néhány jó szóra mellettem, az ügyvéd úrnál, megmarasztott s kért, hogy rövid ideig maradjak nála, mert éppen akkor nem volt cselédje. Holcsi nővére? kérdé csodálkozva a gróf és még is oly nagy szegénységben van? Oh, ő alig segíti nővéreit.
José felugrott és párszor végigsimítá homlokát. Mester! Szégyenlem gyengeségemet! mormogá mentegetődzve. Egy szót se! Nemes buzgólkodásod csak dicséretet érdemel. Meg vagyok győződve, hogy most elérjük célunkat... Oh, fiam! kiáltá örömtől ragyogó szemekkel nézegetve a tégelyt, még pár nap s főnixünk kifeszíti biboros fényű szárnyát. José rázta a fejét. Nem, mester!
A Nap Szava
Mások Keresik