United States or Norway ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az embernek forgott valami a fejében, de mintha félt volna kimondani, előbb egy kicsit elment az asszony mellől s messziről vizsgálta az arczát. Nem fogsz megharagudni nagyon, ha mondok valamit? kérdezte. Az asszony vállat vont. Nem. Meg kellene békülni vele. Javamra lehetne. Fölkeresném, elmondanám neki, hogy most már konkurrencziáról szó sincs, letört ember vagyok.
Ő nálunk marad, s olyan sorsban részesül, mi kifogást nem szenved, s ha nem elégszik meg sorsával, háládatlan! De ő szereti Oroszlayt, s viszont szerettetik általa és attól fél, hogy nem lehetnek egymásé. Ha fél attól, helyesen teszi, mondá önkéntelen gúnnyal Esztheyné, de csodálkozva vizsgálta leánya nyugodt arczát, meg nem foghatva, mily czélból beszél az ezekről neki.
Én mondtam neki, hogy föl fogja keresni s hogy bizalommal lehet magához. Midőn beléptem hozzá, több levelet tartott kezében, melyet a levélhordó hagyott a házmesternél Holcsi számára, valószinűleg restelvén fölfáradni az emeletre s Zsófi a levélborítékokat vizsgálta, melyeknek egyikén genfi postabélyeg volt. Ez Klára kisasszony írása, mondá, átadván a levelet.
Ez az úr azt mondta, hogy haza hívnak bennünket, s így legközelebb kell érkezni levélnek. Klára figyelmesen vizsgálta a beszélőt, valami szokatlan kifejezést látott arczán.
Az öreg asszonyság ablakában állt és onnan integetett férjének. Atlasz úr hát nem vizsgálta tovább Sándor arczát, melyen csak leverő és kellemetlen fölfedezéseket tett; magához vette az ajándékokat, melyeket az öreg asszonyság számára hozott és fölsietett a lépcsőn.
Itt foglaltak helyet az úri társaság hölgyei s úgy tettek, mintha imádkoznának bársonykötésű, aranyszegélyű imakönyveikből; csak a bajuszos szép özvegy tartotta fölöslegesnek, ily látszattal szolgálni épületes például a népnek, s le nem vette szemét Sándorról, ki magában ült a szentélyben, oldalt álló kis padban, mint az egyházi kegyúr díszhelyén, s e kiemelkedő helyzetében igen zavartnak és nyugtalannak látszott és vagy a templom boltozatát vizsgálta vagy a földre szegezte szemét.
Az érsek aggodalommal vette észre, hogy az iszákosságra vonatkozó vád alighanem alapos. Az ebéd vége felé odainti a hajdut: Hány volt már? Most viszem a tizenhetediket. Az érsek figyelemmel vizsgálta vendégét, nem vesz-e észre rajta valami változást. Nem volt azon egy szikra sem, egy korty nem sok, mintha annyi bort sem ivott volna. Az üvegek még folyvást ürültek. A huszonnegyedik járja már.
Ebbeli elragadtatásában nem is vizsgálta mélyebben a hivatalról való lemondás kérdését s így nem is tudta meg, hogy Manó merész költői szabadsággal jövő időt tett a múlt helyére, a mennyiben lemondása már befejezett tény volt s nem csupán szabad elhatározásának, hanem még inkább a miniszter bizalmas fölszólításának következménye, a ki már megúnta jobb kezének hanyagságát s barátságosan tudtára adta, hogy a végkielégítés készen van számára.
Mind a hárman egyenesen Sándor felé siettek, ki a terem tulsó végén állt Klára mellett és arczát vizsgálta. Észrevette, hogy egy pillanatra elhalványult s szemében kellemetlen meglepetés kifejezése látszott; de gyorsan erőt vett magán, s nyugodtan, bár nem szokott mosolyával várta feléje siető vendégeit.
Fontos beszéded, velem? kérdé meglepetve a grófné s feszülten vizsgálta arczát. Dóziáról szeretnék valamit mondani. Beszélj gyermekem, remélem, nincs valami kifogásod ellene? Ellenkezőleg, nagyon megszerettem s csak azt sajnálom, hogy már akkor nem maradt itt, midőn először nálunk volt s mint Ernesztine mondja, egy estét töltött a házban. A grófné arczát sötét, haragos pir önté el e szavakra.
A Nap Szava
Mások Keresik