United States or Grenada ? Vote for the TOP Country of the Week !


Előtte való nap az ifjú arczának kifejezése, hangjának komolysága jelezte, hogy az valami fontos dolgot akar neki mondani, mi nem lehetett más, mint hogy Dóziáról kiván beszélni vele vagy... Vagy talán Veronikát akarja tőle megkérni. Erre a gondolatra édes melegség önté el szívét, de a belépő ifjú első szavai azonnal eloszlatták ezt a reményét.

Így elmélkedett a kert illatos bokrai között szivarozva, s nézte a fehér felhőket és később a szeliden alászálló napot, mely lángtengerbe önté végső sugaraival a csöndes tájat, s az erdők fáinak sötétzöld koronáit, midőn egyszerre kocsizörejt hallott és megriadva ugrott föl helyéről. Az épület előtt uri fogat állt meg s Eszthey ugrott le arról.

Klára bizonyos jártassággal fogadta a vendégeket, míg Dózia majdnem ügyetlennek látszott mellette s arczát biborpir önté el, mialatt Enyingi megnémulva a bámulattól, míg Jakab gróf élvezettel tekintett rájuk.

Jól tetted, bár soha se távoztál volna innét, de Oroszlay gróf azt mondta nekem, hogy boldog vagy Holcsiéknál, s nem akarsz visszatérni hozzám. Oroszlay gróf? rebegte megdöbbenve Dózia, mialatt sötét pir önté el arczát, és önkéntelen lesüté szemeit. Ő beszélt rólad, kivel, úgy tudom, az ügyvéd birtokán ismerkedtél meg falun. Igen!

Fontos beszéded, velem? kérdé meglepetve a grófné s feszülten vizsgálta arczát. Dóziáról szeretnék valamit mondani. Beszélj gyermekem, remélem, nincs valami kifogásod ellene? Ellenkezőleg, nagyon megszerettem s csak azt sajnálom, hogy már akkor nem maradt itt, midőn először nálunk volt s mint Ernesztine mondja, egy estét töltött a házban. A grófné arczát sötét, haragos pir önté el e szavakra.

Tudod, hogy keveset járok társaságba, viszonzá kissé zavartan a kérdett, mialatt Veronikára pillantva, látta, hogy annak szép arczát biborszín önté el, s kissé erőltetett mosollyal mondá: Mi már rég Angolországban hittük önt, minthogy utolsó látogatása alkalmával úgy bucsúzott el tőlünk. Minden perczben indulni akarok, de új és új hátráltatásom jött közbe.

De mindazonáltal sohajtva tekinte a ragyogó eszközre, s lelkének háborgó érzelmeit tragikus hősként egy monologba önté, mely borotvái legjobbikához volt intézve: Egy egész esztendeig voltam Bécsben; de mégis, édes borotvám! téged csak akkor vettelek elő, ha egy herczeget kelle borotválnom, még csak egy gróf szakállát sem nyírtad le, s most egy haramia gégéjét kell fölmetszened.

És én köszönöm, hogy bizalommal volt hozzám, grófné, csak egy kérdést engedjen még, miről azonban nem tudom, hogy nem kiméletlen-e. Tud-e erről a dologról férje? Hermance arczát ujra sötét pir önté el, mert nem tudta, mit foglal magában ez a kérdés, s önkéntelen lesütve szemét, halkan mondá: Nem! És nem is akarja tudatni vele? Nem, mert különben nem fordultam volna önhöz segítségért.

A leányka lesüté fejét, arczát pirosság önté el, s mintha érezte volna kérdésének helytelenségét, majdnem alázatosan mondá: Azért kérdeztem azt, hogy okvetetlen szükséges-e beszélnem, mit Obrenné előtt semmi esetre sem tehettem volna, mert vallomásommal egy valakit kellene vádolnom, kin ő, hozzám hasonló módon állt volna bosszút. Ki az? kérdé nyugtalanul Esztheyné. Dózián erős habozás látszott.