Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 4.
Megmondtam, nem megmondtam? kiáltotta diadalmas hangon a leány nem megmondtam, hogy valamennyit el fogja vinni az ördög? Számítottam rá, hogy ide fognak jönni... és eljöttek. Itt vannak és itt is fognak maradni. Mindnyájan itt fognak maradni. Sehogy se tetszett nekem ez a kegyetlen öröm. Nyilt harcban elpusztítom ellenségemet, ha körmeim közé kerül ez azonban itt szerencsétlenség és nem harc...
A gyalut, mindjárt hogy el tetszett kerülni tőlünk, a fiókba tette a feleségem emlékbe. Nagyon szerette a kegyelmes urat... Hát szilvaizes pánkó van-e még a világon, Babarczy bátyám? A kegyelmes ur kis diák korában mindennap átjárt az öreg Babarczy műhelyébe alkalmatlankodni. Gyalult, furt, faragott, elfáradt a nagy munkában s jóllakott a mesterné asszony hires lekváros pánkójából.
A milyen csudálatosnak tetszett a haramiák visszatérése, oly természetes volt; de ennek megfejtése végett szükséges egy kissé a történet mostani folyamából kitérnünk.
Az orvosnak ugy tetszett, mintha nagyon ismerős volna az a város, a melyet a közelben lát. Nini, hol járunk már? Hát csak itt vagyunk még Léta mellett. Hát hogy a ménkübe lehet az? Csak ugy biz' a, hogy láttam, milyen jóizüen aluszik a tekintetes ur, nem akartam, hogy a döczögős ut fölrázza az álmából.
Az eltűnés pillanatában ugy tetszett neki, mintha a fehér hölgy egy hideg csókot nyomott volna ajkára.
Erőlködtem, hogy ismét talpra álljak, de nem sikerült. A halálos kimerültség forró verítéke csak úgy dőlt rólam, egész testem egy víz volt... lihegve, levegő után kapkodva tudtam nehezen fujtató tüdőmbe egy kis enyhülést kapni... Úgy tetszett, mintha egy nagy, minden ólomnál nehezebb súly nyomná testemet a földre... egészen le... talán a föld alá.
Alig értem ki azonban a szabadba, amikor úgy tetszett, mintha valahonnan elfojtott... vergődő... távoli kiáltást hallottam volna... Mi ez? Hirtelenében nem tudtam tájékozódni, hogy a riasztó hang merről ütötte meg a fülemet. Megálltam és feszült figyelemmel hallgatóztam. Itt van... most ismét! Ugyanaz a vergődő, kínosan kiszakadt hang... mintha fulladozó ember melléből tört volna ki...
Amerre szemem ellátott mindenfelé mozdulatlan csend, béke és hangtalan nyugalom borult a tájra. Szinte álomnak tetszett, hogy azokon a lankás nyugati dombokon tegnap és tegnapelőtt este szakadatlanul dörgött és ordított a halál, s csupa tűzláng volt az egész nagy távolság egészen a láthatár legszéléig. Mindennek még a nyoma sincs meg. Eltűnt, mint valamely rég szikkadó forró talajon a tavaszi eső.
Mikor az anyja bejött, szó nélkül tovább állott, visszahuzódott a vaczkába és onnan bámulta végig, hogy mi történik azután, hogy a gyermek tele szájjal szopik, kapkod a kezecskéivel a levegőben és kiabál. Bamba mosolygásra huzódott az arcza, tetszett neki ez a csepp ember.
Mást senkit nem volt szabad ezen szállítani s e szabály alól az egyetlen kivételt Izmail bég urunk szolgáltatta, ami eléggé mutatja tekintélyét a török grófnak. Tetszett is neki a dolog nagyon és sűrűn ladikázott és ezért szerfölött tisztelték odaát a városban; ki csak látta a béget, szívére tette a kezét, azután az ajkához emelte, végül a homlokához üté jó erősen, mint illik.
A Nap Szava
Mások Keresik