Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 15.
Azóta nem dolgozott, csak ivott és engem mindennap félholtra vert, mert fölébredt benne a féltékenység. Dömötör érezte, hogy összeszorul a szíve és nagyot szeretne káromkodni fájdalmában. De az asszony semmit sem vett észre és tovább mesélte: Nem lett volna baj, mert ebből láttam, hogy szeret. És amikor megelégelte a verést, akkor majd agyonszeretett a szerelmével.
Bizonyosan elfogták valahol a komák. Itthon ugyis hideg a konyha, mert a tilogus nagy diétát rendelt a betegség ellen. Nem tesz semmit, monda 0.... Én már hozzá vagyok szokva, mint afféle vadász ember, hogy csak este ebédelek, s ott maradt a kanapén rendületlenül s tartotta discursussal biróné asszonyomat. Délután is lett, este is lett. 0.... csak nem mozdult a helyéből, se biró uram a padlásról.
Nem méltóztattak erre lefelé az erdő alatt meglátni a sanitéten-transportot? Intettem, hogy nem. A kis ember vállait vonogatta és nézd csak! épen úgy fintorgatta az orrát, mint ahogy Regina szokta. Az ő orra azonban nem volt kicsiny, fitos, mókus-orr, mint a Regináé, hanem görbe, élesen hajlott és hegyes, mint a ragadozó madaraké. Verflixt... de nem tesz semmit, elindulok magamban is.
Nem igaz, láttad valakivel, mondá reszkető hangon, közelebb lépve atyjához. Sülyedjek el, ha együtt láttam valakivel, kiáltott Atlasz úr. Miért rántotta meg anyám kabátodat? Miért akart hallgatásra figyelmeztetni, ha semmit sem láttál? Azt nem mondom, hogy semmit sem láttam, csak azt mondom, hogy nem láttam Klárával, a mily igaz, hogy élek. Mit láttál?
Mi lesz holnap és mi lesz velem ebben a bizonytalan holnapban?... Nem tudok, nem érzek, nem sejtek semmit, csak azt tudom egész bizonyosan, hogy holnap is melletted leszek. Ismét az iménti mélázó, bánatos hang... S oly nagy melegség égett ebben az alig hallható hangban, hogy még a legdurvább lelket is megfogta volna.
Miből ered ez elhatározásod? kérdé talán akarata ellenére fölvillant örömmel a grófné. Mit ér az én helyzetemben az ő szerelme? jajdult föl új könyekkel Dózia. Nőül nem vehet egy ilyen származású leányt, s én már lemondtam róla örökre! Azt okosan tette, mondá hévvel, majdnem megelégedéssel Eszthey, ki most először érzett és mutatott érdeket a leányka iránt... De mit tud származásáról? Semmit!
Az én véleményemen semmit se változtat az, a mit a világ beszél, de hát a tisztikar. A mikor önről volt szó, ő nagysága is szóba került. Anyám... Igen, azután ez is mondott valamit, az is... Hogy régen igy volt, meg ugy volt. Ő nagyságáról sokat mesélnek itt is, ott is, kényes dolgot. Szóval, nem lehet, nem lehet...
Magam elé idéztem régi lényét és összehasonlítottam azzal a most szemeim előtt levő nővel, aki annyira diszkrét és ügyes mozdulatokkal intézi el a mosdás műveletét, hogy semmit sem árul el rongyai alatt. Már pedig ez ezekben a hiányos köntösfélékben ugyancsak nagy művészi feladat volt és méltó a legteljesebb csodálatra.
Nem vett észre semmit, s nem is volt módja megtudni valamit férje titkos gyötrelmeiről. Sándor minden látogatás után újra őrült bolondnak nevezte magát, és föltette, hogy ezentúl jobban fog parancsolni gonosz képzelmének. A látogatások rendjében utolsónak maradt Volkán Ádámné.
Ennek a homlokán széles hasítás volt; fokostól e, bicskától e, ki tudná. De látszott rajta, hogy nem olyanfajta, akinek hiába jár a szája. A csárdás jobbnak látta, ha magába nyeli, amit gondolt. Kérdőn pislogott a menyecskére, hogy az meg mit szól hozzá. Nem szólt az semmit sem. Néma volt, mint az apróhal a megdagadt Hortobágy folyóban, amelynek csillanó siető vize keresztülfutott a nagy pusztán.
A Nap Szava
Mások Keresik