Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 15.
A fülében csengett: „az én vérem, az én nevelésem; az én akaratom lakik benne." Még csak ez kellene! Inkább dőljön össze a világ, de rögtön! Olyan hangon, amelyben szinte kényre kegyre megadás volt, kérdezte: Mondja mama, mit akar velem? Én? Semmit sem, fiam. De lásd. én mindent tudni szoktam. Most is mindent tudok. Sőt tudok hallgatni is arról, amit tudok. Ameddig jónak látom.
Volt ereje örömét fejezni ki a házasság fölött, s midőn Enyingi megtévesztve e viselet által, mely közönyt jelentett Jakab iránt, nem állhatott ellent és imádását, csodálatát, s rég titkolt szerelmét tette a leányka lábaihoz; az mosolygó arczczal nyujtott neki kezet s biztató hangon mondá: Ma még nem igérhetek semmit, de mához egy évre megadom a választ kérésére... Legyen addig türelemmel.
Nagyon jól láttam, hogy titokban megnyúlt ábrázattal, elgondolkozva vizsgálódik rám a szeme szegletéből, de nem mutattam, hogy látom. Úgy tettem, mintha semmit sem vennék észre. Sőt mintha őt magát sem venném észre.
Speczialista, hires doktor s egyszer, a mikor dolga volt nálunk a telekkönyvnél, szivességet tettem neki. Nem volt nagy dolog, leirtam neki egy csomó C. lapot. Nem fizetett érte semmit, hanem azt mondta: Kedves barátom, ha egyszer szüksége lesz reám, hát csak szóljon. Feleséges embernél könnyen megeshetik, hogy egy és másért doktort hivnak a házhoz.
A két volt jóbarát pár pillanatig kihívó tekintettel méregette egymást. Mit kívánsz cserébe e levélért? kérdé benső izgalomtól vibráló hangon. Semmit! Menj és többé ne kerülj szemeim elé! Nem ismerjük egymást!... volt rá a hideg, engesztelhetetlen válasz. Utolsó szavad ez? Bornemissza felelet helyett néma megvetéssel fordult el tőle. Jer, kedveltem!
Úgy tettem, mint aki semmit sem vesz észre és nincs érzéke az ilyen lelki megnyilatkozások iránt. Persze, hogy így volt bólintottam nyugodt flegmával de ezt meg kellett cselekedned, mert én parancsoltam. Parancsoltad? Igen, parancsoltam és annak meg kellett lenni. Máskülönben te magad is beláttad, hogy meg kell lennie, mert nem lehetett a köntösöd közelében megmaradni... és a te közeledben sem.
Mind a két seb feltétlenül halálos volt. Nem sokáig kínlódhatott. Semmit sem értettem az egészből. Hogy kerül ide ez az ember, akit Regina bambának nevezett és hogyan pusztult el? Ki lőtte le? Regina bizonyosan nem. De ha ő nem hát akkor ki? Ebben a pillanatban eszembe jutott a két orosz s erre megint közel férkőzött hozzám a gyanu... de most egészen más formában...
Tudom én, hogy egy gróf Szádváry nem arra született, hogy batyut vegyen a hátára. Semmit sem fog venni, se a hátára, se a szájába; azért van itt az öreg Atlasz, hogy segítsen az ő grófi vején. Most még tudok segíteni; csak azért mondtam, hogy ne speculáljon többet, mert attól féltem, hogy utoljára majd én sem tudok segíteni. De most még nem vagyok ott, még mindent jóvá tehetünk.
Aki nem tudta, hogy ezen az elrejtett helyen vizet talál, bajosan akadt volna rá a sűrűségben. A mi embereinket is csak a véletlen szerencse vetette ide. Míg a forrás felé bicegtem, megkérdeztem a hátam mögött lépegető Reginától, hogy mit látott ott... ahol volt. Nincs semmi mondanivalója? Nincs, hangzott az egykedvű válasz. Hm... hát ezen csakugyan semmit sem segített a közvetlen szemlélődés.
Hogy naivak vagyunk, az nem tesz semmit, én megvetem azt, aki ezt vádként hozza fel ellenem. Legyen más az okos, én csak szeretni akarok s nagyon szeretni, ugy, a mint ma már csak kevesen tudnak. A lány magába szivott minden hangot s tágra nyitott szemekkel várta, hogy még beszéljen a festő. Az pedig elgondolkozott s öntudatlanul babrált a képen.
A Nap Szava
Mások Keresik