Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 2.
A szájtátó banda persze egy szót sem értett a nagyszerű beszédekből s megrökönyödésük halálra mulattatta az aedilist, aki rútul lepiszkolta őket tudatlanságukért. Azután szavalni kezdett, verseket, miket maga költött s amik szinte roskadoztak a dagályos képektől és szóvirágoktól.
Igy például az idősebb embereknek az állkapcsa nem kap elég vért, azért szokott a foguk kipotyogni, ha nincs is semmi fogfájásuk. Jó tehát, ha akinek a fogai lazulni kezdenek, mindennap megmasszírozza a foghusát. Ehhez persze nem kell se zsiradék, se szesz, mert a foghús úgyis csúszós.
Időközben a feje is tisztult s egész csöndben hallgatja most, hogy miként vádolja a két rendőr. A létrás emberen kezdik. Ű ütött mög a létrával elsőbb védekezett János. Fejbe csapott. Hát aztán azért a földre kell gázolni valakit? Persze feleli nyugodtan. Most meg a rendőri dolgok következnek. Hogy megtépte a ruhájukat. Én? kérdezi János én?
Kopogtatott e Ambrus azon a bezárt ajtón, arról nem szól a krónika; hanem a cimborák aznap este megint nagy murit csaptak, mert vacsora idejére megint ott volt köztök a „megtért". Persze hogy folyt a pezsgő, húzta a cigány, csendült a pohár, meg a nóta. Hanem erről már mindenki tudott másnap. És mindenki találgatta, hogy mi lehet az oka az Ambrus nagy kedvének.
Térjetek észre. Itt a veszedelem, nem a holdban... Az urak kelletlenül néztek össze s az egyik fölállott és illendőség- és tisztességtudással szólott: De felség, hiszen most a külpolitikáról van szó. A többi rámondta: Persze, persze, nem lehet megbontani a rendet. A lakáj megint bejött és karonfogta a rendetlenkedő urat. De felség, hát modor ez? Pihenje ki magát, jöjjön, jöjjön...
Királynak ország szegény embernek alig egy tenyér. De ez a tenyérnyi birtok semmivel sem csekélyebb értékünk, mint bármely hatalmas királynak az ő országa. Ezt persze nem én mondom, hanem nagytiszteletű Herepei uram szokta mondani vasárnaponkint a templomunk szószékéről. Vajjon megszabadult-e már a nagytiszteletű úr a zsábájától?
Megint csak szemrehányásokat tettem magamnak, hogy nem használtam fel a majszter ajánlkozását és hittem a »kijárás«-ban most persze már későn, mert más bakancsot itt nem kaphattam. Kivághattam volna ugyan a varrást, de hátha esős idő fogja felváltani a forróságot mit csinálok lyukas lábbeliben? Az ördög vigye el ezt az egész dolgot.
Gondolhatod, mekkora tűz lehetett az, amely ezeket a vastag kapcsoló-vasakat ennyire el tudta görbíteni. Nagyon gondolhatom, mert akkor már itt voltunk. Láttad a tüzet is? Persze, hogy láttam! Hát akkor tudod... Egy láng lett minden, amikor azok jöttek és mindent felgyújtottak. Mi szaladtunk. Én egyenesen az erdőbe szaladtam. A többiek... a többiek... Nem is emlékszem, hogy mi lett a többiekkel?
A sebekből kiszivárgó vér persze nem vár, hanem tovább szivárog... és vele szivárog az élet... Heves szomjúságot éreztem. Heiszernek csak rumja és más efféle frissítője volt kéznél, víz egy csöpp se. A legényeknek sem volt. Néhány elvesztett kulacsot fölfedeztem a fűben, csakhogy ezek mind üresek voltak.
Isten legyen irgalmas szegény lelkeiknek! Persze, mint mindenkor, úgy most is sok mindenfélét beszélnek és imputálnak az emberek, kiváltképen a tudatlan misera plebs contribuens.
A Nap Szava
Mások Keresik