Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 2.
Lehet, hogy alföldi ember más szemmel nézte volna ezt a vidéket, mi azonban egy szálig hegyvidéki emberek voltunk, hát persze, hogy csunyának találtuk. Este nyolc órakor lekanyarodott a regiment egy elég mélynek látszó völgybe. A fordulóról már észrevettük, hogy odalenn katonai tábor van. Sátrak szürke vászna tűnt szembe jókora területen.
Hja, persze, a paradicsom Évájának hiúsága legyőzi még az ily hirtelen föllobbanó természetű teremtményt is, amilyen ez az ugyancsak ingerlékeny, néha egész a nyers durvaságig vagdalkozó természetű Regina volt... Ha ugyan hitte, hogy bronzvörös haja ékesség és dísz.
Rosszul láttál, Regina nincs itt semmi. Ott lejebb... még lejebb... Félrehajtogattam a meggyanúsított sűrűlevelű málnabokrot is, de persze, ott sem volt semmi. Látod, hogy nincsen semmi? Látom... mondotta megkönnyebbült, mély lélegzettel s most már valamivel bátrabban hajolt előre, hogy még mindig ijedt tekintetét a mozdulatlan bokrok sűrűségébe fúrja... látom, hogy nincsen semmi, de volt...
Erőnek-erejével vissza akart maradni, merthogy már »beleszokott...« a spitáltól pedig semmi jót nem várt. Persze, hogy az igazság itt is a has körül találtatódik, ezeknek a verekedni szerető parasztfiúknak semmiképen nem ízlik a mi sovány betegkosztunk, ez a főoka, hogy nem szívesen hagyja magát beraktároztatni ebbe az én keresztes bárkámba. Persze, nem kérdezzük. Allómars, be veled, öcskös!
S mennyit tesz pénzértékben ez a rengeteg csokoládé? Harminc-negyven milliót. Tudja, náluk tíz millió az már nem is határoz. Csinos parti! S maga mióta udvarol neki? Komolyan beszél? Persze. Az egész város tele van vele. Én azt hittem, hogy tréfálunk. De ha komolyan beszélünk, mondja, kedves Mariska, mire volna jó nekem a Van der Kerkhoven kisasszony roppant gazdagsága?
A két öregember egymásnyakába borúlt s úgy sírt, hogy még a „staféta" is velök sírt. Azt persze megvendégelték, tejbe vajba fürösztötték; még a lába nyomát is áldották, úgy bocsátották vissza az ezredeshez, ezer hálálkodással. Ettől fogva megváltozott az öreg házaspár zaklatott élete. Nyugodtabb lett, megint normális lett.
A golyó azonban célt tévesztett és a szegény Schmidt őrmester hátát ütötte át, aki háttal állt az orgyilkos kozák felé és nem is sejthette, hogy veszélyben forog. A következő pillanatban a nekivadult gyilkos már le volt fegyverezve, de ez persze a szegény őrmesteren nem segített.
Az a bolondos Ben Jonson pedig éppenséggel elázott. Ward János komoly arccal, rosszalóan bólogatott: Persze. A régi barátság, a viszontlátás örömére. A beteg hirtelen megszólalt: Eredj pihenni, Anna. Ne aggódj értem, jól vagyok. Az öreg asszony kissé megrettenve, némán intett s sietve tűnt el a nyikorgó ajtó mögött. A megnövekedett csendben a toronyóra éles zendüléssel ütötte el a hármat.
So!... az persze nem lenne kár, ha jól megrúgnál. De bizony az is kár lenne. Azért kell szólnod, ha közeledbe érek ebben a tök-sötétségben, nehogy afféle akaratlan pimaszságot tegyek. Tehát már közeledek... Nem mondta, hogy ne jöjjek. Úgy látszik, csakugyan nagyon fázott szegénynek a lába és kénytelen-kelletlen rá fog fanyalodni az orvosságra.
A Nap Szava
Mások Keresik