United States or French Southern Territories ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hát ha olyan baj volna, a mihez egy ilyen magamformáju ember kell, csak szóljon. Ott leszek. Erre gondoltam s elmentem hozzá szerdán délelőtt. Sok beteg volt nála, későn került rám a sor. A mikor bementem mindjárt megismert. Azt mondta: kedves barátom, no mivel szolgálhatok? Sok a dolgom, de nem baj, megteszek, a mit tehetek. Nagyon szépen megkértem, hogy váltsa be az igéretét.
Nem számítva, a híres történeti felköszöntőket, melyek országok, nemzetek sorsát döntötték el, alig tett valaha toast oly nagy hatást, mint a plébános úré. A vendégek közűl a legtöbben nem ismerték Klárát, s már az ebéd elején csodálkozva kérdezgették egymástól a fiatal nő kilétét, ki a házi úr mellett ül s oly fesztelenül beszélget vele.
A viruló élet reménységei előtte voltak s bizakodó kedvvel várta az igéretekben gazdag jövőt. Amikor a színházban körülnézett, az egyik sarokülésen megpillantott valakit, aki merőn és kiváncsian erőszakolta a szemével, hogy észrevétesse magát. Egy halavány fiatal nő volt az, nagyszemű, mély nézésű; a fején az éjszaka sötét rengetegével. Hadady érezte, hogy az arcába fut a vér.
Bizonyosan ő is hallotta a lövést. Egy szót sem! bizz rám mindent. Azzal elkezdett kiabálni: erre erre Tamás! A vadőr lihegve furakodott át a bokrokon. Ejnye, mondta és lekapta a kalapját, de megfuttatott a tekintetes úr! Legalább két kilométert szaladtam egy szuszra. No, majd kijár érte egy pohár jó bor; most csak kapd fel ezt az őzet és vidd a gátőrházhoz, onnan majd elvitetem holnap.
Nagyon valószinű, hogy meg van. Tudsz-e még olyan sok jó tréfát, mint hajdan? Talán tudok. No majd estére együtt mulassunk. A bizony jó lesz. Azzal elváltak és mentek jobbra, balra. Elválás után a nyíri celebritás nagy indignatióval szól kisérőihez; hogy ez mégis megfoghatatlan, hogy két ilyen tudós, komoly hazafi, mint Cs. és Sz., hogy tud így karöltve járni egy ilyen bonvivant-tal?
No, majd ha a fiam berukkol, tisztöltetöm vele kendet. A legény nem állja tovább, hogy a szívét tépik, szó nélkül kifordul a barákból. Péntek este kijön parancsba, hogy holnap még egy kis kurta gyakorlat, aztán abführolás. A harmadik rukkolású öreg rezervistának megrezegteti a lelkét ez a pár szó, de utána mindjárt némi bánata is fakad. Kilenc év, tíz év, íme, hogy elszalad!
No, abban igaza is volt neki, hogy nagyon szép hegyek vannak ott, pár napi mászkálás rajtuk tökéletesen szétnyűtte a legkincstáribb csizmát és annyi tört puskaagyat talán egy egész hadtest nem liferál, amennyit akkor ez az egy zászlóalj szállított.
Még a szeme se rebbent. Szívem, kis galambom, most lehet ám, de hamar!... Még egyet..., még egyet..., no még!... Maga bolondos, nyögdécselte az aszszonyka borzongva. Maga telhetetlen... hallja e, jön a sneff, pszt! Hallgatództak. Csend volt. Már a fekete rigók is elhallgattak. Egyetlen egy sikkantott még egyet, jó messzire innen.
Azután a két száraz keze közé fogta a gyermek fejét s beszélni kezdett hozzá, mig könnyeivel az arczát mosta. Buksi, te kicsi, no fáj... A gyermek elalélt. Valami kicsi megkönnyebbülés látszott rajta.
No, csakhogy látod. De azt is látom folytatta eltünődve hogy most nincs itt senki, aki parancsoljon. Egyedül vagy, magadnak pedig azt parancsolhatod, amit akarsz... nem? De nem ám! Furcsa... Dehogy furcsa! Tudhatnád, hogy a katona úgy értem, hogy a becsületes és bátor katona sohasem hagyja el azt a helyet, ahová állították.
A Nap Szava
Mások Keresik