Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 18.
Ön, a ki egész életét szerzéssel töltötte és ezt tartja az ember legfőbb hivatásának? Igen, mert én zsidó vagyok, kiáltott Atlasz úr elkeseredve. Hallja, öreg, ez már mégis elbizakodottság. Hát maga azt hiszi, hogy csak a zsidónak van esze a szerzésre? Dehogy hiszem, dehogy hiszem! felelt Atlasz úr, elfintorítva arczát, mert Manó fia jutott eszébe.
Atlasz úr is meg volt róla győződve, s az a gondolat ötlött agyába, hogy Manó nőül vehetné a milliomos özvegyet s újra sokkal ragyogóbban kifényesíthetné az Atlasz-család homályosodni kezdő napját.
Csak úgy czeremónia nélkül, egy kis szomszédi látogatásra rándultak át, mint Góg Ferencz mondá, hogy kibeszélgessék magokat, mert a holnapi nagy ünnepen, melyre ők is meg voltak híva, annyian lesznek, hogy nem lesz alkalmok a bizalmas eszmecserére. Atlasz úr mindig örül kedves vendégeinek, s annál inkább örül most, hogy bemutathatja Manó fiát és leányát, a grófnét.
E messzeható terv szálai közé tartozott az is, hogy nagy érdeklődéssel kérdezősködött Atlasz úr másik kedves fia, a miniszteri titkár után, ki mint hallja, szintén lerándult e szent ünnepre, s midőn hallotta, hogy Manó bizonyosan anyjánál lesz, barátságosan megkérte Atlasz urat, vezesse tisztelt nejéhez, mielőtt a templomba indulna.
Sándor másnap sem jött haza, csak délután érkezett tőle sürgöny, mely így szólt: «Minden jól megy. Holnap hajnalban indulunk Bogdán apát-kanonokkal s nyolcz órára ott leszünk. Az apát-kanonok hozzánk száll. Minden jól megy.» Miért írta kétszer is, hogy minden jól megy? mondá Atlasz úr Manó fiának.
Pénzre pedig szükségem van, nincs hát egyéb hátra, mint hogy te adj. Ez csak világos. Világos, világos, mondá Atlasz úr, fejét vakarva, csak az nem világos, mire kell neked annyi pénz, mikor nincs semmi adósságod? Miből éljek, ha nincs pénzem? Hát a fizetésed? Az a rongy? kiáltott Manó fitymálva. Hiszen ez még szivarra sem elég. Drága szivarokat szoktál szívni, mondá Atlasz úr.
Góg Ferencz meggörnyedve nyitotta ki az ajtót s engedelmet kért, hogy beléphessen és csendes magányban átengedhesse magát nagybátyai szíve fájdalmának. A szobában találták Manót és Eveline grófnét. Manó a pamlagon ült s lábait az asztalra tette.
A kaszinó a legeslegfőúriabb kör, de ott semmit sem tudunk Boglár Kálmánról, tevé hozzá Manó, s aztán folytatá az olvasást. «Majd egyik, majd másik mágnás kastélyának vendége, hol különféle módokon teszi hasznossá magát. Lovakat trainiroz, vadászkutyákat dressiroz, hajtóvadászatokat rendez stb.
Én pontosan kifizettem a számláját és annyi pezsgőt adtam neki inni, a mennyi csak bele fért. Ugyanaz nap, melyen Boglár Kálmán levele érkezett, megjött Manó is. Díszesen, hangosan beszélve s jobban henczegve, mint valaha. Klárát csak futólag, félvállról s alig titkolt gúnyos mosolylyal üdvözölte. Atlasz úr most már nem volt úgy elragadtatva elsőszülöttje látogatásától, mint azelőtt.
Neked olyan pártit kell csinálni, mely vagy sok pénzt hoz a családba, vagy magasrangú összeköttetést szerez. Tudom, Manó bátyád soha sem venne feleségül egy Boglár Klárát. Nem is adnám oda neki, mondá Sándor daczosan. Jaj nekem! kiáltott Atlasz úr, összecsapva kezeit, hát már semmi okos beszéd sem fog rajtad?
A Nap Szava
Mások Keresik