Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 4.
Mialatt lementek, Lola megkérdezte tőle: Mit gondol, lesz közönsége az operai előadásoknak? Ha az operette-estéken is csak ilyen kevesen vannak a szinházban, mi alighanem üres ház előtt fogunk énekelni. Vidovics bizonygatta, hogy ez lehetetlen s elmagyarázta, miért nem volt nagyobb közönsége a már Berényben is elcsépelt Bőregér-nek.
Holcsi sógorom letepert a földre s egyet még rugott is rajtam. Lehetetlen, hogy vetemedett ilyen brutalitásra? Azt majd mindjárt meg fogja tudni, ha elmondom történetünket. Pedig elmondom, ha addig élek is. Akasztófára juttatom őt, az álnok gazembert, ki mindig a mások megrontásán dolgozik. Kardos hallgatott. Szíve röpködött az örömtől és diadaltól. Hát nem volt hasztalan fáradozása.
A klárinét mondani kezdi csakhamar amaz igazságot, amely szerint A juhásznak jól megy dolga, Egyik dombról a másikra Legelteti nyáját, Fújja furulyáját, Csuhaj, úgy éli világát. Lehetetlen az ilyent táncolás nélkül kibirni. Az öreg a juhászost járja és ütögeti tenyérrel a csizmája szárát, ami a mulatság mellett a józanság mértéke is, mivelhogy e munkálatban jórészt egylábon kell állani.
Mert annál mászkálósabb állat nincsen a kerek világon. Ha a szomszéd fáján is van, ha az sem takarítja, jelentse kend fel mondja a bíró. János azonban azt mondja, hogy ő sem nem zsandár, sem árulkodni nem szokott, ennélfogva ily dolgokat tőle kívánni lehetetlen. Ehelyett inkább kérdi, hogy mit fizessen. Öt forintot. Né véli János ez a bírság is olyan, mint a jó malac, mindig többet fiadzik.
S Mariska, mikor áthaladt a folyosón, hogy visszamenjen a maga lakásába, álmélkodva látta, hogy Vidovics Feri még most is ott táncoltatja lovát az ajtaja előtt. Maga még most is itt van, Feri? Látni akarom az énekes madárkákat. Arra még ráér. Menjen haza és aludja ki magát. Olyan illetlennek talál, hogy nem mutathat be nekik? Most mindjárt? Természetesen. Ohó! Az lehetetlen.
Egész történetet kellene elbeszélnem, hogy megértessem elhatározásomat, mondá zavarral a leány s arcza piros lett, de azt nem mondhatom el. Szóval, nem vagy bizalommal hozzám, pedig ha tudnád, Dózia, mit teszek én érted, lehetetlen, hogy hálát ne éreznél irántam, kiáltott föl Hermance s szemei könnyesek lettek.
Aemilius sápadtan állt barátja mellett a hajó tatjában. Az aedilis vállára tette a kezét és nyugodtan mondta: A rakomány elveszett, az bizonyos. Állíttasd meg a hajót, harcra menni velük lehetetlen. Mindnyájunkat legyilkolnak. Jobb lesz, ha kiegyezünk. Váltságdíj ellenében megszabadulunk. Aemilius egy pillanatig habozott azután intett a kapitánynak.
Gyámleányom lakik itt nyáron át teljes háztartással s jelenleg egy barátnője van nála. Ha e perczben el nem lettek volna foglalva a társalgással s Jakabra pillantottak volna, lehetetlen, hogy észre ne vegyék annak arczán a halványságot, mely azt e szavakra borítá.
Kardos, mondta szokatlanul erélyes hangon, magának tudnia kell a dologról, válok az uramtól. Az intéző némán, meglepetten nézett rá, de az asszony most nem sütötte le a szemét. Válok, ismételte nyomatékkal. Kardos kissé elhalványodott. A homlokára mély ránc szaladt. Lehetetlen volt benső felindulását leküzdenie. Akkor én is megyek, mondta elszántan.
Klára halotthalványan ült helyén és nem tudta, mit gondoljon e konokságról. Az idegen férfi a legnagyobb nyugalommal és biztossággal adta elő állitásait s modora, külseje majdnem bizalmat gerjesztő volt. Viselete kifogástalan úri emberre vallott és mégis oly lehetetlen, teljesen megfoghatatlan volt előtte, a miket az nekik beszélt.
A Nap Szava
Mások Keresik