United States or Bosnia and Herzegovina ? Vote for the TOP Country of the Week !
A vádlott szó nélkül összerogyott, s elterülve feküdt a földön halálsápadtan, mozdulatlanul; a hallgatóság felugrott helyéről s Klára és Juliska rémült kiáltással futottak hozzá. A közönség köréből egy orvos vált ki, s az élettelen testhez sietett és gyorsan felgombolva annak mellényét, szivére tette kezét, s hangosan mondá: Meghalt, ezt nincs ki fölébressze többé!
Nem akar felelni? Jó, hát felelek! Mit akar tudni? kérdezte hidegen. Miért gyűlöl? Nagyon hizeleg magának, ha azt hiszi, hogy gyűlölöm felelé megvető hangon. És most eresszen, hadd menjek ki parancsolá villogó szemekkel. Josét ostorcsapásként érintették e szavak, de azért egy vonása se változott meg. Nem akar, mert nem tud felelni, Klára!
Egy ideig mulatozásba, régi pajtásainak társaságába, szilaj dorbézolásba akarta fojtani bánatát, éjjeleken át ivott, kurjongatott, muzsikáltatta magát; de keserű volt neki az ital, bántotta czimboráinak hangja, lassanként összeveszett valamennyivel s abbahagyta sikertelen kisérleteit. Klára nevét soha sem említette.
Ki mondta ezt? kiáltott Sándor, egészen kikelve magából. Az ön atyja. Megkérdezte tőlem Klára mostani lakását, elment hozzá és ezeket mondta neki. Atyám! Atyám tette ezt velem? Hol van? Jöjjön, azonnal keressük fel. Ön előtt, az ön jelenlétében mondja szemembe, igaz-e, hogy ezt tette? Nagy erővel megragadta a plébános karját és elvonta magával. Nem kellett messzire menniök.
Megmondod neki, hogy Eszthey gróf is köztük volt amaz általa látott uraknak, kik a vonattal érkeztek, s egyszersmind magyarázatát adod ezzel annak a sietségnek, melylyel elhajtattunk. Helyes, de Eszthey Zalánczon van, mi pedig Tornyoson, mondá nevetve Klára, mi az ügyvédet láthatólag ingerelte, ki bosszúsan kérdé: Akarsz engedelmeskedni, vagy nem? Kétségkívül!
Dózia hallgatott, de vonásain kétely volt kifejezve, mintha nem adna teljes hitelt ez állításnak. Nem hiszed, a mit róla mondok? Klára nagyon okos és nagyon jó leány viszonzá meggyőződéssel Dózia. Miben nyilvánult okossága s miért tartod őt jónak? Mert megosztá velem, a mivel bírt és gyakran szívből vigasztalt, ha szomorú voltam.
Ha tudta volna, hogy mi történt a Holcsi-házban a leányok odaérkezése után, biztosabb reménnyel kecsegteti magát, mert Klára elfáradva az úttól, hirtelen rosszul lett, s ágyba kellett feküdnie és Dóziára nem ügyelhetett föl úgy, a hogy azt neki Holcsi meghagyta, bár igyekezett őt ágya mellett tartóztatni, mind a mellett nem tilthatta meg, hogy pár órára szabad levegőre ne menjen.
Obrenné? kérdé meglepetve Oroszlay, mert Dóziától hallá, hogy Obrennénál volt intézetben, s onnét csalta el Klára és erre a fölfedezésre szive majdnem hangosan kezdett dobogni. Hisz’ ez csodálatos fölfedezés volt, minek szálai messze elágazhattak, s Isten tudja, hova vezettek? Megjegyezte magának a két nevet s azután kérdé: Hányadik szám alatt lakik Somorjayné? Üllői-út 24.
Az nem, viszonzá láthatólag megzavarodva Klára, de miután gyámatyám arról sohasem beszélt nekünk, azt hiszem, nem bizott meg idegent, hogy ezeket Dóziának előadja. Nem beszélt, mert maga sem tudott róla. Legujabb keletű dolgok ezek s Holcsi úr egyenesen megbizott, hogy tudakoljam meg Dózia kisasszonytól, nem emlékezik-e arra az időre, midőn még anyjánál volt.
Ez az ifjú akkor a legjobb társaságban élt s csillogó külszínével még el tudta ámítani a világot. Klára a gyermekleány rajongó szemével nézett reá és boldog volt, mikor megkérte kezét. Egy pár hétig jegyesek voltak. Mindenütt együtt látták őket, a miben semmi feltűnőt sem találhatott az, ki ismerte Klára gyanútlan lelkét, önálló, csaknem férfias nevelését.
A Nap Szava
Mások Keresik