Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 4.
Egy kecskefejő perregett a házraboruló nagy hársfán; néha.kilendűlt a lomb közül a holdsugárban rajzó szúnyog közé: olyankor látni lehetett nesztelenül surranó árnyékszerű alakját. Nusika ébren álmodozott. Ki tudja meddig. Órákhosszat.
Ez az óvatos csapázás majdnem egy teljes óráig tartott. Közeledvén a titokzatos házhoz, bevonultam az erdő sűrűbb részébe, a mindenfelé szétterpeszkedő bokrok közé és onnan vettem szemügyre a közelben kibontakozó épületet. Egyideig még mozdulatlanul várakoztam leshelyemen, azután kiléptem a sűrűségből és elindultam az épület felé.
Hisz azt a nélkül is megtehette volna, hogy minket lásson az indóháznál. De én elbujtam tőlük és titokban tartottam volna érkezésemet előttük a kiszállásnál is, elvegyülve a tömeg közé, s nem vettek volna észre, ha ti oda nem vonjátok a figyelmet. No, majd meglátjuk, viszonzá Klára, ki mindjobban belátta, hogy gyámatyjának igaza van.
Hátul csendes, rekedtes hang szólott bele a beszédbe. Gyere már. Mérgesen riadt rá a vén vidékire a fiatal Glubovitz. Intézkedni csak kell! Hívják ide a Ferenczet! Mindenfelé kiabáltak: Ferencz! Ferencz! Hátul pedig sötéten bámult a sok ember közé az öregebb Glubovitz. Végre elindultak. A fiatalabb testvér az egész uton szidta az öreget.
Az 1800-ik év körül egy francia kereskedő a harisnyakötőkbe gumiszálakat szövetett bele, hogy rugalmasabbak legyenek, egy amerikai kereskedő pedig vizáthatlan szövetet készített úgy, hogy két szövet közé vékony gumiréteget tett. Ugyanakkor egy másik amerikai kereskedő 500 pár gumicipőt bocsátott árúba.
Ha megígéred lehelte fülembe meleg, de majdnem követelő hangon, hogy ezután is jó leszel hozzám... mondok valamit... Lehúzta fejemet egészen az arca elé és úgy furta nyugtalanul égő tekintetét a szemem közé. Mondok valamit suttogta még halkabban. Nem adtam mindjárt választ, mert elsőbben is azon kellett mesterkednem, hogy kiszabadítsam arcomat a kezei, helyesebben szólva körmei közül.
A szobaur utána ment. Aztán sokáig ültek szótlanul, egymással szemben az asztalnál. A hölgy két ökle közé támasztotta a fejét és kerekre meresztett szemekkel nézett ki az alkonyodó budai hegyekre, melyek egész fehér habosak voltak a virágzó fáktól. Nagy könnyek csöppentek néha a sárgamázás asztalra. Később azt mondta a hölgy: A múltkor még tudta, hogy meg fog halni.
Ez a szegény lélek még most sem tudja, hogy abból a szerencsétlen nagy Reginából csak egy marék hamu maradt a porrá égett tanya többi hamuja közé keveredve... Pedig ott volt és látta a kormot, meg a hamut, sőt megtapogatta tulajdon kezével is, mégsem térítette észre a rettentő látvány. Jóllaktál? Jól. Nem szoktál cigarettázni ebéd után? Rám nézett. Csufolódol? Nem én! Ma már sok kisasszony füstöl.
Semmi! viszonzá majdnem szomoruan a leányka. Egyáltalában azt hiszem, ő nem sokat törődik velem. Én az ellenkezőről vagyok meggyőződve, mondá hévvel a grófné, mint a ki nem akar egy kedvencz eszméjétől megválni. Jakab nem az az ember, ki valakivel játékot üzzön s föltett szándékát halogassa. Nem tartozik a kaczér férfiak közé és ő soha sem mutatott mást irántam, mint tiszteletet és barátságot.
Az ország nagy eseményei közé tartoztak az egyes városokban tartott vásárok és rövidesen arról győződtek meg, hogy a vásáron több és jobb szerezhető békességgel, mint amennyi a harcok gyilkos veszedelmei között szerezhető, de elveszhető is volt.
A Nap Szava
Mások Keresik