Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 1.
Mi félünk, hogy ti nem féltek, Ti féltek, hogy hát ha mi sem félünk, Ők félnek, hogy miért félünk? Én félek, mert jó félni, Te félsz, mert szeretsz félni, Ő fél, mert tud félni. Mi félünk, mert megtanítottak félni, Ti féltek, mert hasznosnak látjátok félni, Ők félnek, mert nem tehetnek máskép. Én félek elkezdeni valamit, Te félsz folytatni valamit, Ő fél bevégezni valamit.
Leülni a pult elé, aztán odaparancsolni az egész listát, amit felirt magának otthon. Hát van nekünk, hanem nem fektetünk sulyt reá. Tetszik tudni, ahhoz egy külön ember kellene. Külön osztály s ember, aki vásárolni tud bele. Nálunk azonban csak a Guravecz ügyetlenkedik, mert ezt ő sem érti. Künn nevetett az asszony. Hát irják ki az ajtóra, hogy czipőt vásárolni menjen másfelé a publikum.
Parády Ambrus, a Nyírség első gavallérja, elvette a szépséges Tary Évát, akinél nekivalóbb párt hetedhét országon sem találhatott volna. Mégis nagy baj lett a dologból; pedig nagyon boldogan kezdték. Azért illettek össze annyira, mert mind a ketten egyformán szilajak, szertelenek, kiszámíthatatlanok voltak; így hát tetszhettek egymásnak.
Hat ezreddel! kiálta fel Bagosy László szatmári első alispán. Hat ezred rendes katonasággal megfutamodni egy tatár csorda előtt. Nem megfutamodni szóla hirtelen Türkenfrasz félig boszúsan.
Hát a pokol mindenüvé elhoz kínomra! Ordítá a haramia, s baltáját Karácsonnak irányzá, ki az öregre figyelmezvén, nehezen kerülte volna ki a haramia halálos csapását, de ez hamar elváltoztatá szándékát, s lebocsátá fejszéjét. Nem atyám! bár haramia vagyok is, de előtted halálod óráján, még halálos ellenségemet sem gyilkolhatom meg.
Akad nálad ilyen bizonyára. Hogyne. De megbízható... Persze... Mert kényes kissé a dolog, tudod, olyan ember kell hozzá, aki nem fecseg. Valami leány pört akasztott a nyakamba egy gyermekért, a mi hát: lett. Lett valahogy, megszületett. Az ügyvédem most arra az álláspontra helyezkedik, hogy ő akasztotta magát a nyakamba. Bizonyítani is tudjuk.
Nem vagyok én kíváncsi, mert úgy is tudom, hogy ti szerettek engem s azt fogjátok nevem napjára adni, a mi legboldogabbá tesz. Jól ismersz minket, mondá Atlasz úr elégedetten. Azt adjuk, a mi legboldogabbá tesz. Mondjuk meg, hogy mi az? Engedjétek inkább, hogy én mondjam meg, szólt Sándor izgatottan, s most már mind a két lábát lelógatta. No hát találd ki, mondá Atlasz úr csintalanul.
Játék?!... és megszököl a folytatása elől? Az asszony lesütötte a szemét. Számítok rá, hogy minden szavam magunk közt marad. Edit sohasem bocsátaná meg, mondta anélkül, hogy a kérdésre egyenesen felelt volna. Tehát őróla van szó? Őróla is. Hát még? Mirólunk, kettőnkről. Folytasd, kérlek. Nem fogsz megneheztelni? Terád?!!
Pedig igazság szerint neveti magába a kutyalélök, hogy ű mög a nagyapó, hogy csinálták mög titokba a Marcinak a kanalat. Vidám magyarok Asszonyi ok... János idevaló ember s mégis, mikor bejön a városba, úgy kell róla szólni, hogy no hát János bejött a városba a vidékről. Nem szükséges János neveit teljes egészében emlegetni, e kor nem arra való.
Szerette volna mindjárt oda adni neki; de aztán meggondolta, hogy az ilyen szerelmes, tapasztalatlan falusi fiú más szemmel látja a nagyvilági dolgokat, s meglehet, még annál inkább megerősödik elhatározásában, ha a kellő előkészítés és magyarázat nélkül ismeri meg a történt dolgokat; nem fog hát addig szólni neki, míg nem tanácskozott a miniszteri titkárral és a grófnéval, kik jártasabbak a nagy világ dolgaiban és jobban tudnak bánni az emberekkel.
A Nap Szava
Mások Keresik