Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. november 2.
Megbolondult maga? hörkent fel a rémüldöző falupennája; hogy lehetne maga a galagonyási bakter, ha én a keszi jegyző vagyok? Erre a különös logikára viszont a bakter nézett nagyot. Nem érthette a furcsa összefüggést, ami abban volt, hogy ha a jegyző úr Keszin hiszi magát, akkor hogy mondhat mégis olyan bolondot a bakter, hogy ez itt a Galagonyás major.
A hozzá közelebb állóknak parancsolta, hogy kocsijából tüstént szedjék ki a kerekeket s hányják a Tiszába, hogy ha akarna, se mehessen tovább. Megszégyenülve fogta körül a bámuló nép, majd a fegyveresek kitörő hévvel nyilvániták: hogy mind mellette maradnak s vérök hullásával védeni fogják. Erre megszünt a révbe tolakodás; várták a bátor amazon további intézkedését.
Szelid nyugalommal jött le szobájából, midőn másnap a nehéz utazókocsi előállott és engedelmesen kezet csókolt atyjának, ki erre valamivel melegebb hangon szólott hozzá: Látom, hogy eszedre tértél! S ha tovább is így viselkedel, megint jó leszen közöttünk minden! Egyetlen búcsucsók, ölelés nélkül vált el lányától.
Még pedig azért számítódik külön, mert csak akkora az egész ember, hogy belefér a nagyságod félcsizmájába. Hanem olyan szépen tud muzsikálni a kölyök, hogy elevenen megenném azt a piszok muszit, aki kárt merne benne tenni! Úgy is ügyelünk erre a csöpp cigányra, mint a szemünk világára.
Annak is elmondá, hogy a tatár országgyüléssel nagyon röviden fog végezni; s ha máskép nem kap közülök követeket, a halálra itélt raboknak kegyelmez meg, azon föltétel alatt, ha idejönnek ülni. Erre a szóra nyakába borult neki a kultusz-mandarin, összevissza csókolá orczáit. Ilyen ember kellett nekünk! Ez az igazi okos ember.
Ha erre gondolok, igazán nincs mit sopánkodnom a sorsomon: Van Roesen bárónő enyhe egyptomi nostalgiáival, apró Astarte és Mylitta-szobrocskáival, Nóra a maga vidám és duhaj temperamentumával: önfeláldozó bajadérok voltak ehhez a fogatlan furiához képest. Nekem, mindent összevéve, szerencsém volt a szerelemben s ezt kevés ember mondhatja el életének ötvenedik esztendejében.
Nem lehet csodálni, annál inkább sem, mert az ő évi fizetésük a községnél kétszáz forint, ellenben a megválasztásukra hatszázat költenek el. Azt mondja a bíró: Esküdt lészen kiküldendő a vályú tárgyában. A segédjegyző azonnal föl is jegyzi, hogy esküdt küldendő ki a juhfalkánál kilyukadt vályú tárgyában. Erre így szól Drága Milos esküdt: Nem jól lesz az az írás.
Ennek azonban minden torkolata már hajduk által volt elfoglalva, így jobbról és balról bizonyos volt a fogság, hátulról nyomában az üldözők, s előtte a meredek sziklafal, melynek szédítő magasságát és simaságát már említettük, de mégis csupán erre lehetett szabadulást reményleni, idő legkisebb kétkedésre sem vala.
Bizonyosan ő is hallotta a lövést. Egy szót sem! bizz rám mindent. Azzal elkezdett kiabálni: erre erre Tamás! A vadőr lihegve furakodott át a bokrokon. Ejnye, mondta és lekapta a kalapját, de megfuttatott a tekintetes úr! Legalább két kilométert szaladtam egy szuszra. No, majd kijár érte egy pohár jó bor; most csak kapd fel ezt az őzet és vidd a gátőrházhoz, onnan majd elvitetem holnap.
Az idősebb csendőr gondolkozni kezdett s kétszer, háromszor is végignézte a fiút, a mig szólott. Egy kis szürke, szakálla és bajusza is volt? Ugy-e? Az, az, ismerte talán? A csendőr meglökte a társát s odasúgott neki valamit. A fiu annyit hallott belőle: a kapuban, de erre fölkapta a fejét. Talán látta szegényt? Bár ott lettem volna.
A Nap Szava
Mások Keresik