Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !

Frissítve: 2025. november 2.


Feje visszaesett a párnára, kis szintelen kezecskéivel belefogózkodott a szikár, csontos karba, a melyre ránehezedett forró, lázas teste s inkább csak egészen magában, hogy csak kitalálni lehetett, de hallani nem a szavát, az anyját szólította. Az összetört asszony erre fölnyitotta a szemeit s mereven bámult a gyermekre. A magáé no!

Elébb azonban hadd mondjam el az egész disputát, mert kegyelmed becses személyét is belevonták. No, erre kíváncsi vagyok!

Emellett az asztrálkörök szellemtáborával kell megküzdenünk, kik állati alakokban heves ellentállást fejtenek ki... de azért elébb-utóbb győzni fogunk. De mikor? Ezt mondd meg! kiáltá indulatosan. Gyarló, türelmetlen ember! Kérdezd a szelet, mikor áll meg? A folyókat, mikor szüntetik meg folyásukat? Tud erre felelni valaki?

Zsuzsánna nagyasszony erre kegyesen szemet húnyt. Ha új terve támadt, haladék nélkül a megvalósításához fogott.

Előbb Szirmayt mondád egyetlen ismerősödnek, kitől segítséget várhatsz, s most így törekedel megrontására, ez moldovai kereszténység. Szóla Pintye Gregor nevekedő bámulással. Hallgass meg s azután itélj. Erre következőképen magyarázá magát a bojár: A meghalt Szirmay György egy leányt hagyott maga után, neve Ilona. Tudom, tudom, csak tovább! mondá boszúsan a haramiafő.

Sóhajtott és hozzátette: Én Istenem, hiszen olyan különös... A férj nevetett s erre mintha egy karmester ütött volna le a pálczával, mosolyogni kezdett mindenki, erőszakosan, kelletlenül. Ez a nagy igyekezet még jobban meghatotta az asszonyt; visszamosolygott ránk, de sóhajtva, könnyein keresztül. Az egyik valami nagyot akart mondani s összecsapta hozzá a bokáját.

Egyszer, amig az atyafia magára hagyta a kertben, a szomszéddal határos sövény mellett pompázó vén diófa alatt a lócán, csöndes dudolászást hallott a másik kertből s erre kiváncsian kukucskált át a sövény résén.

Erre uj bizonyítékokért nyargalt s az ajtóból visszakiabált: semmit se használ a tagadás. Nem használ! ...Fölnézek körül a szobában. Nagy nyargalás. Az élet vulkánja pirosra fösti az arczocskákat. Kis lábacskák botorkálnak körül a szobában, fürgén, bár esetlenül, hogy az ember mindig attól fél: no, most töri össze magát.

Talán nem is szükséges. Regina szótlanul haladt oldalam mellett és sem azt nem árulta el, hogy rossz néven vette a támadást, sem azt, hogy hallgatólagosan már meg is bocsátotta. Közömbös arcáról nem voltam képes leolvasni az igazságot, pedig sokszor sandítottam féloldalvást erre a sápadt arcra, hogy kitaláljam a lelkében lappangó valót.

Hogy fia féltékeny lesz, és féltékenységből eltaszítja nejét, ezt rendén valónak tartotta, mert Klárát igazán bűnösnek hitte s legfőbb vágya volt, megszabadítni tőle családját. De hogy Sándor neje miatt párbajra álljon ki, hogy golyónak tegye ki magát, hogy talán életét is elveszítse, erre Atlasz úr nem számolt, s csak most, fiának utolsó szavaira derült föl előtte a rémes világosság.

A Nap Szava

kifeszült

Mások Keresik