United States or Laos ? Vote for the TOP Country of the Week !
Különben is nem igen szoktak arra a pusztázó kardos legények mozogni. Ide hozzák a bort dugva a legények, azután pedig Szél Jánossal tárgyalnak, aki tud cimbalmozni. De van is neki cimbalma. János a cimbalmát meg hozzá a maga tudományát fejenkint tíz pénzért szokta mérni egy éjszakára, amúgy értetődvén magától, hogy bort is kap.
Az érsek aggodalommal vette észre, hogy az iszákosságra vonatkozó vád alighanem alapos. Az ebéd vége felé odainti a hajdut: Hány volt már? Most viszem a tizenhetediket. Az érsek figyelemmel vizsgálta vendégét, nem vesz-e észre rajta valami változást. Nem volt azon egy szikra sem, egy korty nem sok, mintha annyi bort sem ivott volna. Az üvegek még folyvást ürültek. A huszonnegyedik járja már.
Pár nap alatt már kutatta annak gyöngéit. Órákig üldögélt nála. Olykor egy-egy üveg jó bort vitt át szobájából neki, s beszélgetés közben lassan megitták az üveg tartalmát, mi az öreg urat beszédessé tette, s mi nem kerülte el a detektiv figyelmét, hogy az nincs Somorjayné inyére...
Hogy a kőmüves épithessen, szüksége van a kovácsra, a ki neki kőfaragó eszközöket szolgáltasson. Hogy a kovács kalapácsot készithessen, szüksége van a timárra, a ki a fujtatóhoz bőrt ád. Hogy a timár bőrt készithessen, szüksége van az ácsra, a ki száritó szint épit. Hogy az ács faraghasson, szüksége van megint a kovácsra, a kinél fejszét rendel.
Azután egyszerre fordultak a menyecske felé; de megint csak összenéztek. Az egyik kacagott; az ráragadt a másikra is. Valami bolondot gondolhatott mind a kettő. Itt ma ne soká maradjunk, öcskös, dörmögte a csikós. Ma ne, visszhangozta a gulyás. Mire a csárdás hozta a bort, már megint lovon ültek. Hiába tessékelte őket beljebb a menyecske. A csárdás vérszemet kapott.
Alighanem attól a rongyos dinnyétül kapta, amit nagy gusztussal elfogyasztott, bort azonban nem ivott utána, hanem vizet... jó sokat. Ne igyék sok vizet, főerdőtanácsos úr, de még keveset se, békának való elementom a', nem becsületes magyar gyomorba való. A hadnagy úr baja különben nem a veszedelmesebbik fajtábul való, azért csak »katarina« és nem disenteria. Hajrá, gyerekek!
Ülj le és hallgass rám, cimbora, mondta végre összeszedve magát, derék pajtásom vagy, megérdemled, hogy őszintén beszéljek veled. Két kézre fogta a tele krátert, ajkához emelte s szürcsölve kezdte inni a fűszeres bort. Raymundus vállat vont, felcsatolta tőrét és az ajtó felé indult.
Vacsora után a gvárdiánhoz vezette, éjjeli szállást kért számára és elkalauzolta egy Mária-képpel ékes, kicsiny, fehér cellába s nyugodalmat kívánva neki, éjjeli szekrényére fél liter bort helyezett, bizalmasan mosolyogván. ...Dömötör János pedig, felvétetvén a szerzet harmadik rendjébe, a laikus fráterek közé, nagyon jól találá helyét a gyüdi barátok társaságában.
A tudós csak pár falatot evett s gondolatokba merülve gyurogatta, morzsolta a kenyér belét s egészen ott feledte volna magát az asztalnál, ha az öreg figyelmeztető köhögése fel nem riasztja. Erre kihajtotta a maradék bort a serlegből és felállt. Klára a jövő héten hazaérkezik! Hála Istennek! Legalább megint élet és derü költözik e magányos házba! felelte az öreg felcsillámló szemekkel.
Volt Szigeten egy énekes uri ember, a ki a bort „nem veté meg“, olvassa, ismét elolvassa a verset s nagyot csap öklével homlokára: hohó Petőfi barátom! nem innál te abból egy cseppet sem, mert majd eleibe feküdném én annak itt Szigeten. A kontócsinálás mesterségéről. Tekintedezs barátom uram!
A Nap Szava
Mások Keresik