Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 29.
A szomoruság képes volt mindent elhitetni a szerencsétlen özvegygyel Szodoray ellen, de mégis nem tehete föl ily rútságot felőle, kit gyermek korától szeretett; gyanussá tevé még a rossz hírt előtte, hogy azt egy moldovai s épen az általa megvetett Bogdanu Gyurkától kellett hallani, hirtelen fölugrék székéből, s egy megvetés és harag között lebegő pillanatot vetve a bojárra, szótalan a másik szobába eltünt, bár igen nagy erőlködésébe került is az eltávozás.
Most tűnt szemébe, mily keveset emlékezett légyen eddig arról, kinek ő s ki neki örök hűséget esküdött, s bár ez férfiú lelkének hibául nem tulajdoníthaték s a véletlen veszélyt elhárítani hatalmában nem lehetett, mégis magát vádolá, mint okát mindazon szenvedéseknek, melyeket kedvese eltűrni kénytelen vala s melyek mind kettejeket életök örömétől talán örökre megfosztandják s mintha az időt, melyben néma és csendes volt, kipótolni akarná, sokszorozott erővel fogta el kebelét szerelme.
A parasztság sok nemzetbelire van tagolva és ebben a magyar, legszebb fajta bár, gyengén szaporodik, míg a többi fajta szapora, »mint gomba az erdőm«. Hitéletünkben úgy áll szemközt a protestáns a katolikussal, mint az »angol és gallus« egymással és alig van társaskör vagy intézet, »vallási irígykedés ördögétől ment«. Ily viszonyok közt vajmi nehéz a nemzet nagyságát kifejleszteni.
Bár hiszen az is bizonyos, hogy valamit okvetlen csinálni kell vele csak tudnám, mit? Addig, míg itt vagyok, el lehet itt is, de ha elparancsolnak innen, vagy a század visszatér, vagy más valami történik, ami ennek a posztnak elhagyására kényszerít nem maradhat mellettem. Ez olyan világos, mint a vakablak... hogy az ördög vigye el! Semmiképen nem tudtam egy jóravaló gondolatot fülön csípni.
Igen, újra kimondom, s vágjanak bár izekre vagy űzzénnek örök számkivetésbe, nem vonom viszsza kifejezésemet, a rokoni indulat. Én a kitűnő Atlasz-család rokonának tekintem magamat, lélekben, szellemben.
Sárga tartó, húsz éve vettem a kisteleki vásáron, de nem adom húsz újért, olyan jó járású a kupakja. Az löhet, barátom, hanem itt nem hagyta kend. Dehogy nem erősködik János. Ejnye no, mondja a bormérő ha itt hagyta volna kend, akkor itt volna, úgy-e bizony? János gondolkozik, bár a sok ital miatt nem megy ez valami könnyen. Nini. Csakugyan. Ha ott hagyta az asztalon... Hát ügön! véli.
Megfordult és szobáiba ment, hol helyet foglalva, tovább tünődött, de megjegyezvén magának az ügyvéd lakását, elhatározta, hogy a következő nap fölkeresi őt, bár megkoczkáztatta azt, hogy ott férjével találkozik... Midőn egy óra mulva férjével a második reggelinél együtt ült, azt nagyon szórakozottnak találta. Hol töltötted a délelőttöt? kérdé odavetve tőle.
Pármai Teodózia névvel volt az anyakönyvbe bevezetve s bár Eliz férje később megtagadta a gyermeket, az anyakönyvön nem lehetett változtatnia s ott mint törvényes gyermek szerepelt, viszonzá a beszélő kissé elcsodálkozva társa e kérdésén. És mi lett a gyermek anyja halála után?
A veszély közvetlen közelében, íme, legelsősorban azt figyelte meg ez a Regina, hogy az ellenség tisztje csúnya fiú. Bár hiszen azt mondják, hogy ez az a bizonyos ösztönös és örök asszonyiság, mely már az éretlen leánygyermekben is megvan, s ellenállhatatlanul kiütközik gyakorta még a legalkalmatlanabb és legveszedelmesebb helyzetben is. Mi igaz belőle nem tudom. Lehet, hogy így van.
Mint barátnőjének mondá, kora árvaságában megszokta a gondoskodást önmagáról és körülményeiről, s tudva, hogy saját birtokán van, jött-ment, rendelkezett és parancsolt, s gyámatyjához való viszonya is egészen különös volt, majdnem úgy látszott, hogy ő parancsol az öreg úrnak. Dózia ezt bár észrevette, nem gondolkozott rajta.
A Nap Szava
Mások Keresik