United States or Kosovo ? Vote for the TOP Country of the Week !
Különben is ő szokta mindig a hazamenetellel biztatni embereit. Ebben a percben egy vállas alak ütődött belém oly vehemenciával, hogy csepp híján majdnem felborított. Azonnal ráismertem, Nagy főhadnagy úr volt, a század másik herkulesi termetű óriása. Termetre valamivel magasabb, mint őrmester úr Varga, de nem olyan izmosan vállas. Halt! Maga az, főerdőtanácsos úr? Én vagyok, főhadnagy úr!
Sohse haragudjék, őrmester úr próbáltam csillapítani a mérges Herkulest egyszer majd csak vége lesz. Ennek? Ennek. Ennek a marhaságnak? Ennek. Ennek lesz valaha vége?... fakadt ki még mérgesebben az óriás és szorgalmasan döngette ökleivel az árok földjét... sohasem lesz ennek, kérem, vége, ha így haladunk... meg fogja látni!
S miként ha valamely brigád állana előtte, rendelkezéseket tesz, melyek után a század forog még egy kicsit, ezután megáll s megkapja a parancsot, a mely szerint holnap a tábornoki napot a Kapotnyaky ezredes úr tartja a traintől, továbbá a hornistát a hatodik századtól becsukta az ezredes úr harminc napra, mert ok nélkül alarmot fújt a gazember a mult éjjel, mivelhogy le volt ittasodva az istenadta, valamint hogy az étrend a jövő héttől kezdve változást szenved, a mennyiben a krumplipaprikás helyett az ecetes babot helyesebb táplálási eszköznek tartja az orvosfőnök úr.
Édes atyám, Bogdán apát-kanonok úr ő nagysága. Édes atyja? Szép, nagyon szép, mondá az apát-kanonok leereszkedő nyájassággal és Atlasz úr felé nyújtotta kezét, melynek egyik ujján óriási zöldköves gyűrű villogott. Atlasz úr tisztelettel, de hatalmasan megrázta a feléje nyújtott kezet s hirtelenében megbecsülte a zöldköves gyűrű értékét. Körülbelül ezer forintot érhetett. Mégis nagy urak a papok!
Félszemmel kipillant az ablakon és látja, hogyan segíti Sándor lovára az amazont, mint vágtatnak ki a kapun a tüzes paripák s mint hagyja el mindjárt az első indulásnál Sándort, a páratlan lovast, a festő leánya. Ez is jobban tenné, ha főzni tanúlna, dörmög Atlasz úr, elfordúlva az ablaktól.
KATICA: Nem ... csak megvan a nyoma. KATICA: Nem ... fehér ... fehérebb mint a karom. KATICA: De ha mondom ... JÁNOS: Nem ... mert az vörös, csunyán vörös ... KATICA: És ha még sem vörös? JÁNOS: Megláthatnám ...? Kinos szünet néhány pillanatig. JÁNOS: Eh!... Mért emliti épen most azt a szegény, szürke, elfáradt öreg asszonyt? KATICA: Tanitó ur szégyelje magát!
Valamivel fél hét óra után úgy a tábor jobb-, valamint balszárnyán, ahol mi lógeroztunk, élénk mozgolódás támadt. Also auf. Tíz perc alatt készen voltunk. Morelli kapitány úr nyeregbe kapaszkodott és kicsit borízű, rekedtes hangján elkiáltotta magát: Vorwärts, fiaim, éljen a haza! Dörgő éljennel válaszoltunk és elindultunk észak-keleti irányban a táborhelytől. Marsközben egyszer még visszanéztem.
Nem akar egy pohár vizet, vagy bort, Somorjay úr? kérdé részvéttel a detektiv, látva annak lihegését s hangjának koronkénti elcsuklását; de az fejével tagadólag intett és folytatta.
Ime, ezért a pénzért remélem, beszélni fogsz, mondá Oroszlay, s száz koronát nyujtott neki. Kérdezzen, gróf úr. Te hoztad ide ama fiatal hölgyet? Hol ült kocsidba? Egyik utcza sarkán... Lépést haladtam, s majdnem észrevétlenül ugrott fogatomba, és midőn kérdeztem, hova akar menni, ezt az utczát és számot nevezte meg, s én ide hoztam; de megvallom, gyanusnak tetszett, s alig számítottam díjazásra.
No Sándor, folytatá aztán fiához fordulva, ki ezalatt közel anyjához az asztal szélére ült, maga alá húzva egyik lábát s a másikat könnyedén lóbázva a levegőben, no fiam, szerencsével jártál a városban? Szerencsével, felelt Sándor. Láttad a püspököt, beszéltél vele? kérdé mohón az öreg asszonyság. Nem. Micsoda! kiáltott fellobbanva Atlasz úr. Talán nem bocsátott maga elé?
A Nap Szava
Mások Keresik