Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. november 29.
No öreg, mondá barátságosan megkopogtatva Atlasz úr hátát, magunkra maradtunk. Koccintsunk egyet, ha a nagyságos asszony megengedi. Udvariasan meghajolt az öreg asszonyság előtt, kit e figyelem annyira kiengesztelt, hogy maga is koczintott nyájas vendégökkel s föl is akarta hajtani a pohár tartalmát; de szeme találkozott férje szigorú szemével s a pezsgő a czigányútra szaladt.
Reggelenkint a székesegyházba járt az első misére s egy oszlop árnyékába húzódva, elszoruló szívvel várta Ambrosiát, aki mindennap egy órát térdelt San Pedro szobra előtt. Csak mikor a szép asszony fölvonta arcáról selyemfátyolát, ragyogott föl Raymundus szeme s derült ki komor arca.
Arcza ismét elsötétült, szemét komoran elfordította neje mosolygó arczáról és úgy szerette volna szeme közé dobni Lándsa Jenő nevét; de erőt vett magán, összeszorította fogait, s képzelgett és gyötrődött tovább titokban. Így álltak a dolgok, midőn Atlasz úr csaknem hat heti távollét után haza érkezett s abban a kellemetlen csalódásban részesült, hogy fia még nem akar elválni a feleségétől.
A testi fájdalom, a durva sértés sötét lánggal vonta be az asszony sápadt arczát és hangot adott megbénult nyelvére. Sándor! sikoltott Klára, hasztalanul igyekezve kirántani kezét az erős vaskapocsból. Mit jelent ez? Megőrültél? Olvasd ezt! olvasd ezt! lihegett Sándor, szeme elé tartva az összegyűrt papirlapot.
És mindig Éva asszonynak húzta. És mindig az ő nótáit húzta. Ambrus, mint házigazda, az asztal végén ült, szemben Évicával, aki mellé két java cimboráját ültette, akik híres udvarlók voltak. Adta, hogy nem féltékeny. A cimborák tehát udvaroltak is módjával. Tudták, hogy rajtok a férj szeme.
Az öreg asszonyság rémült tekintettel, esedezve nézett férjére. Sándor szeme követte pillantását, s még közelebb lépve atyjához, elborúlt arczczal ismétlé kérdését. Miért fél úgy anyám, hogy megmondod azt, a mit láttál? Az öreg asszony attól fél, hogy engem is földhöz vágsz, mint a Manót, felelt Atlasz úr, neje széke mögé húzódva. Kit láttál? kiáltott Sándor magánkívül.
Pedig szép nagy fekete szeme volt, az egyetlen szép és nagy azon a kicsi fejletlen gyermektesten, a mi éppen csak akkorácska volt a piczi lábakkal és kezekkel, mintha a gyermekiskolából vitték volna férjhez. Nagyon nehezen birta magát.
Szólni akart, jobb kezét lassan fölemelte és ajkai kínos erőlködéssel mozogtak. De nem tudott hangot adni, szeme egyre tágabbra nyilt s megkövült tekintete mereven nézte a föléje hajló arczot, mialatt fölemelt keze tehetetlenül visszaesett, ajkán néhány vércsepp jelent meg és álla leesett. Meghalt, mondá az ápolónő, megfogva a tehetetlen kezet és a halott melléhez tapasztva fülét.
Kiméletlen, durva veszekedéseket kezdett vele az ura, azután meg elkezdte verni. Előbb félve nyult hozzá, megijedt az első ütés után, mert azt hitte, hogy a szeme közé ugrik a gyerek, de a mikor látta, hogy ki sem mozdul a sarokból, csak egy kicsit előrenyujtja a nyakát, hogy jobban lásson, ugy érezte magát, mintha szövetségese volna.
Mondani nem mondta ugyan, mert nem mondhatta, hanem az ételt már többé nem kívánta, a vizet sem óhajtotta, az itatóvályúba csak belefújt s félre fordította a fejét. A szeme nézése is egészen más volt s a kocsi előtt bár igyekezett, de már nem haladt. Abban a kenyérkereső kis életben, amelybe egyik forgó kerékül volt beékelve ez a ló, a betegség ijedelmeket támasztott.
A Nap Szava
Mások Keresik