Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 29.
Azokon a gépeken, amelyeken a malmok szitáló-szekrényeihez és a cséplőgépek rostáihoz való dróthálót szövik, nincsenek ilyen hengerek. Az ilyen gépet külön kell beigazítani például a gabonarosta vagy külön a cséplőrosta gyártására, mert ezeknek nagyobb a szeme és külön a lisztszitálóra, amelyhez tudvalévően igen apró és sűrűszemű rosta szükséges.
Elszédültem, viszonzá az gyönge hangon, s önkéntelen betakarta arczát, mintha sírna, de szeme száraz volt, csak ajkán hallatszott belső zokogása, mi nehéz, fájdalmas sóhajban nyilatkozott. Pihenjen, én majd folytatom az olvasást, mondá Veronika. Hol is hagyta el? Nemde, valami Holcsi ügyvéd elfogatásáról s börtönben létéről szólt az ujdonság. Igen, viszonzá halkan Dózia.
Körülnézett s a mikor ezt a sok megilletődött arczot látta, megtelt a szeme csillogó könnyel, a nélkül, hogy sírt volna. Végigmosolygott a fiukon, s szeretettel teljes, lágy tekintete megállapodott a férjén. Ölelkeztek a pillantásaik s a nélkül, hogy valakinek eszébe jutott volna észrevenni, olyan szép volt a pillanat, hogy belső meghatottságában nem merte megzavarni senki.
A hosszú orosz köpenyben esetlenül állingáló Reginát szintén megbámulta, de nem találta nevetségesnek a látványt inkább gyanakodott. Kis termetű, sovány fiatal emberke volt a hivatlan vendég, alig valamivel magasabb Reginánál és Isten csudájára a haja is vörös. De élénknek és fürgének látszott, mint a gyík. A szeme is épen oly sebesen járt ide-oda, mint a gyíké.
Veronika szeme örömben villant föl e hirre, míg a fejedelemnő arczán az ellenkező hatás látszott; de a leányka nem vette azt észre, mert repült az őt vezető zárdaszűz után, alig várva, hogy Dóziát lássa, ki oly szintelenül és betegen jött elébe, hogy megdöbbent látásán. Miért keresett föl, grófnő? kérdé gyönge, fájdalmas hangon.
Meglehet, ha Atlasz úr nagyobb arczismerő és jártasabb a lélektan tudományában, talán Sándor tekintetében is talál olyan jeleket, melyekből vigasztalást és reményt meríthet. De Atlasz úr nem volt lélekbuvár. Egész életében az anyaggal foglalkozott, csak ahhoz értett, csak annak megitélésére volt szeme.
A gyilkost akkor hosszú ideig kutatták, de nem tudtak nyomára jönni, s most csodálatosképpen tizennégy év után jön Holcsi bűne napvilágra. Tizennégy év után? kérdé reszkető hangon Hermance, s önkéntelen férjére pillantott, kinek vonásain a legnagyobb izgatottság látszott, s szeme majdnem félelmet árult el. És Holcsi bevallotta bünét? Ellenkezőleg, mindent tagad.
Az altiszt elkérte az irásaikat s faggatni kezdte őket. Hova mennek? Varsóba. Mit akarnak ott? Lovat venni. Nincs most vásár. Lesz a jövő héten. Honnan jönnek? Sipniewski erősen a kozák szeme közé nézett s kivágta a feleletet. Kocinskitól. A kozák megkérdezte Demetert is. Honnan jösztök? Kocinski urtól. Otthon volt az ur? Otthon. Hát az asszony? Az is.
Szeme ragyogott, s tekintete jellemerőt és belső szilárdságot árult el, mi sötét, mélységes szint kölcsönzött kifejezésének és modora elhatározásról tanuskodott. Már rég kivántam látogatásomat tenni, kezdé zengzetes, szelid hangján, nyájas pillantással Veronikára, ki elpirult örömében e tekintet hatása alatt.
Hála Istennek, gyermekem, hogy itt van, kiáltott föl Holcsi s észrevette, hogy Dóziának sötétpiros lett arczocskája s szeme elborult, mely pár pillanat előtt még boldogságban tündökölt. A rossz lelkiismeret, gondolta az ügyvéd. Kiván valamit tőlem? rebegte elfogultan a leányka. Mindenekelőtt olvassa ezt a levelet.
A Nap Szava
Mások Keresik