Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 7.
Legnagyobb számmal angolok tódulnak a szépségéről hires városba, s mindenki igyekszik ama fogadók egyikében kapni lakást, a melyek a tó partján állnak, s ablakai annak sima tükrére birnak kilátással... Méreg drágák ezek a szállodák, s csakis gazdag emberek birják megfizetni, s ezek közé tartoznak az angolok, amerikaiak, a kik éppen azért mindenütt szivesen látott vendégek, mert sok a pénzük.
Az őrnagy úr rábólongatott a dologra s mintha még mindig ott tartanának: „Ruzsinszky vagyok‟. Igazán örülök mondta ujra. Egy vasárnap Péterffy doktor hamarabb szabadult a kórházból. Nini, kit látok! Te vagy, öregem? Engedelmeddel, Jánosom. Szertartásosan meghajolt. Csak parancsolj mondta szivesen. Örülök, hogy szerencsélteted asztalunkat.
Az összes fiatal fák ki fognak addig korhadni a maga erdeiben... és még mindig nem lesz vége, ha így haladunk. Tudja kérem, az úgy van, fordította felém a fejét hogy én szívesen verekszem, ha meg kell lenni, tátogni azonban nem szeretek. Akinek, mint nekem is, családja vagyon odahaza... feleség, három gyerek... az szereti gyorsan elintézni a dolgait.
Kaptam érte nem is utalványban, hanem készpénzben négyszáz forintot. Ha megkérdezik az árát, szívesen odaadtam volna százötvenért. Dehát nem kérdezték. Aztán nem is négy napig, de öt napig lézengtem és lézengtünk, valahányan berukkolt tartalékosok csak voltunk, míg végre az ötödik nap a sorhadbeliek kivonultak a városból, és mi bevonulhattunk a kaszárnyába. Annyian voltunk, hogy alig fértünk.
Ott voltak a legfinomabb hölgyek, akik hetenkint felváltva látták egymást szívesen ozsonnára és minden legújabb pletykára. A nagyaszszony volt közöttük a vezér. Kissé szikár, középkorú nő volt; a hangja érdes és éles; alkalmas rá, hogy a többiét elnyomja.
Nem nagy virtus legázolni egy ilyen vézna kis teremtést, akinek talán fogalma sincs róla vagy, ha van is, szívesen elfelejti hogy az ő asszonyisága nemelég erős delej arra, hogy az értelmet csúffá tegye. Nem mondtam ki, amit így gondoltam... és roppantul meg voltam lepve, amikor a leány hirtelen ezzel a kérdéssel fordult hozzám: Ugy-e, ez azért volt, mert semmibe se vettél?
Szívesen elkísérnélek, fordítottam most már én is atyafiságos tegeződésre a beszédet de ma még nem igen sétálhatok, mert fáj a lábam. Sántikálok, ha rálépek. Te azonban öt perc alatt odaérsz, mindent megnézel és azután megint visszajösz. No, kis Regina, egy-kettő... szaladj! A leány felugrott. De hátha... azok a disznók... mormogta tétovázva. Rég elvitte azokat az ördög, bátran mehetsz!
De mégis kezdé Türkenfrasz, talán a retirádáról egy taktikai leczkét adandó, ha Bagosy hirtelen félbe nem szakasztja beszédét. Máskor szívesen fogom hallani az úr észrevételeit, de most társaimmal együtt rendelést kell tennünk a védelem előkészületeire.
Mindenkinek a magáét! tanította nagytiszteletű Herepei uram és én szívesen követem tanítását. Haj, be más volna a világ, ha minden ember akként gondolkoznék, mint a nagytiszteletű úr, akinél igazabb pásztora az Úr szőlőjének kettő sincs ezen a mindenféle siralmakkal szomorú földön. Lám, akkor háború sem volna... nem vadásznánk az egymás rövidke életére...nem tapadna kezemre egy csomó kiontott vér.
Ha észrevenné, hogy az ön családja nem szívesen látja vagy épen tolakodónak tartja, soha sem lenne az ön nejévé, bármennyire szeretné különben. Nem szabad észrevennie, kiáltott Sándor ijedten. Ezt meg tudnám akadályozni. De hogyan?
A Nap Szava
Mások Keresik