Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 12.
Csodálkozva meresztette rám apró, hunyorgó szemeit és sokáig nem tudta, hogy mit válaszoljon. Egész lényéről lerítt, hogy ezen a dolgon sohasem gondolkozott. Mit értek az alatt... hogy otthon?... Mein Gott mit?
Dictum-factum, munkába állítottam józan eszemet és megmagyaráztam magamnak, hogy a bajtársak miatt semmiféle komoly töprengésre nincsen okom. És nincs önmagam miatt sem. Ez a medvebarlang biztos búvóhely. Regina nem túlzott, amikor az imént azt súgta fülembe, hogy ne féljek, mert itt sohasem találnak meg. Mennyi ideig ültünk ott mozdulatlanul nem tudom.
Most talán megérti ön, hogy miért nem egyezhetem távozásába, s miért nem bizhatom sorsára én, ki megesküdtem, hogy sohasem hagyom el, még pedig gyermekeim boldogságára!
János e közben már-már leveti a szalónkabátot, mikor megüti orrát a kabátból kiáradó parfüm; mély lélegzettel magába szivja, majd a zsebkendőjét is előveszi és annak illatát is magába szivja. JÁNOS: Ugy ... akkor csak olvasd, lányom ... hálásan köszönöm, kedves Katica ... IDA: Nem viszed magaddal? E nélkül még sohasem mentél az iskolába, János? JÁNOS: De ha mondom, hogy nem kell.
Sohasem bocsátanám meg magamnak... Értsd meg, hogy én itt itthon vagyok, minden zugot ismerek, minden fűszál jó ismerősöm, nem tévedek és nem szorulok tanácsra. Érek annyit, mint egy jó kutya. Hibát követnél el, ha ezt a kutyát itt hagynád és vaktában indulnál neki a veszedelemnek. Volt ebben a meleg beszédben igazság is, de az én álláspontom is emberséges volt.
Nem emlékszik kis gyermekkoráról semmire és ha sikerült volna tervünk úgy, a hogy kigondoltuk, sohasem tudta volna meg Eszthey grófné kilétét sem, de a véletlen úgy hozta magával, hogy a grófné éppen aznap oda menjen, s Obrenné már nem mondhatott neki mást, mint a mit levelében írt Dóziáról, s mely levélnek csupán másnap, Dózia távozása után kellett volna kezébe kerülni.
Ha tudnák az emberek, hogy mi az igaz, akkor előbb utóbb elszólaná magát valaki a feleségem előtt s az ugy e katasztrófa lenne. Egyetlen szerencsénk, hogy itt élünk az Isten háta mögött és hogy erre sohasem jár senki sem azok közül, akik tudják, hogy kik nem jöhetnek vissza soha többet a satanovi csatatérről. Az a szegény kis leány, az a Pályi Ditta, az tudta, mindjárt tudta; el is siratta.
Nagyon ki lehetett éhezve szegény. Kiadósabb lett volna szalonnával próbáltam megindítani a diskurzust, az ilyen katonakenyér szinte megkívánja a szalonnát. Nem akar? Szívesen adom. Nem kérek szalonnát, válaszolta fejét rázogatva sohasem ettem. Amint tetszik!
Tudta, hogy miért okozott csalódást Esztheynének, s azért nem is tudakolta, mit jelentenek a szánalomteljes szavak, de megragadva Veronika kezét, azt melegen, hálás tekintettel vonta ajkához. Szabad kifejeznem e kézcsókkal bámulatomat, hódolatomat s azt, hogy sohasem láttam kegyedhez hasonló leányt.
Különben is mondott annyit a leány, hogy találta, az erdő szélén találta, amikor gombázni volt. Ezzel be kellett érni egyelőre. Miért ne lehetett volna ez igaz? Már késő este volt, amikor Balázs bucsut vett a gátőr viskótól. Hazamenet azután folyvást látta a fekete párducot; visszaidézte maga elé a képzeletében. Még a hangját is. Sohasem hallott még olyan mélyrezgésü asszonyhangot.
A Nap Szava
Mások Keresik