Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 12.
Ilyenkor már vége volt a külső munkának, lehetett egy kicsit kérdezősködni, beszélgetni, tervezni; máskor nem is, mert Kardos időközben nem ért rá; az ebédjét is az irodájába küldték, akkor evett, amikor előkerült; őrá nem számíthattak volna pontos időre sohasem. A vacsora aztán összehozta őket.
Olyan szerencsétlennek tudnám magamat érezni, és mégis van a neheztelésedben valami boldogító. Az az érzésem, hogy féltesz... Ez nem féltés. Ez csak a megalázottság szégyene, tudd meg. Ne tagadd, féltesz. Ne vedd el tőlem ezt a nagy örömet. Olyan nagyon vágytam én erre mindig. Hányszor mondtam. Mégis megcsaltál. Hát nem tudtad, hogy ezzel olyat rontasz el, amit sohasem lehet jóvá tenni?
Éreztem, hogy a leány egész kis teste reszket, az én arcomat pedig heves vérhullám önti végig... Egy lehelletkönnyű suttogást mégis megértettem: Ne félj... itt sohasem találnak meg. Az orosz csizmák alatt összetöredezett száraz galyak recsegése néhány pillanat múlva megszűnt. Elvonultak. Merre?
A többek között... kérdé anyjához fordulva Béla sohasem hallottak többé arról az éjszakai tüneményről, ki házunkból osont ki, s nem lehetett kilétének nyomára jönni? Soha, mondá látható kellemetlen hatás alatt Hermance grófné, s hajlandó vagyok hinni, hogy az egész csak képzelet volt!
Annak nem látom szükségét, hogy onnét elmaradjak, mondá látható ijedtséggel Dózia, mi nem kerülte el Klára figyelmét. Miért akarod magadat veszélynek kitenni? kérdé fürkészve. Nincs ott veszély! A templomban még sohasem láttam senkit a parasztokon kivül, s bizonynyal holnap sem lesznek mások a misén.
Ekkor fogamzott meg elméjében, hogy domborműben illusztrálja majd e homerosi kalandor naiv hőstetteit, amelyek az ő gyermekded kedélyét mindennél jobban érdekelték. A szobrásznövendék Nóráról mintázta első remekművét, de többé sohasem merte modellnek használni szerelmét.
Hol lakik Somorjayné asszony? kérdé a grófné, ki emlékezett, hogy Obrenné egykor az Üllői-utat említé neki, ajánlván, hogy oda vigye Dóziát, de a ház számát nem közölte vele. Azt nem tudom, mert ő sohasem jött hozzánk, de Holcsi ügyvéd úr lakásával szolgálhatok. Köszönöm, azt én is tudom. Megjöttek már faluról a kisasszonyok? Azt hiszem, igen. De nem biztos benne?
Nem így szerettem én és nem így akartam, hogy szeressenek. Ugy éreztem, hogy már kínozom tapadásommal, a nagy vágyammal. Pedig azt szerettem volna, hogy élni se tudjon nélkülem; hogy elválhatatlan legyen tőlem. Sohasem hittem volna, hogy ilyen bolondja lehet a férfi egy asszonynak. És hogy éppen én lehessek valaha az a férfi. Ha ezt emlegettem neki, mosolygott.
Gyönyörűség az nekem. Felszabadítasz rá, hogy meggyőzzelek. Úgysem hinnék neked; sohasem bírnék hinni. Nem abból a fából faragtak téged; tudok én sok mindent. Az egész multadat tudom. Könyvet írhatnék rólad. Lenke, édes kis Lenkém, tagadod még, hogy szeretsz? Lehetne ennyi szemrehányás máskép a szavaidban? Képzelődő! Csak hitesd al magaddal. Igazán tiszta őrület, amit művelsz.
Ilyenkor némely impresszionista dáma egyenesen a karjaiba omlott volna, ha Dömötör János nem a legszemérmesebb és a leggyávább öreg gyermek, aki valaha mintázófát, vésőt és kalapácsot forgatott a kezében. Dömötör János sohasem nyult kézzel a modelljéhez, amióta megházasodott.
A Nap Szava
Mások Keresik