Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. november 20.
Míg a vitéz kapitány így beszélt, egyszerre csak egy dragonyos szolgájának társaságában lelte magát, mert Tunyoghy siető serege már jól elhaladt.
Aki ott megfordult, az jött is, ment is, tovább. Még egy éjszakára sem lehetett ott meghálni, vendégszállás hijján. Csak olyan útbaeső stáció volt a csárda; egy fujtatásra, egy etetésre itatásra való. Amikor beköltöztek, akkor még megjárta Vitás uram állapota, Akkor még eléggé „bírta magát". Egészsége, ereje elég volt a munkájához képest, ami nem állott sokból.
József napja Rác-Árokszálláson rendesen egy hétig szokott tartani. Horváth Jóska ugyan, a házassága óta, roppantul megkomolyodott, de ilyenkor, egyszer egy esztendőben, kidühöngte magát. Máskülönben nagy csöndességben élt a csöpp asszonykájával s akik jogász korában ismerték, el se hitték volna róla, hogy olyan kitünő főszolgabiró váljék belőle.
De ezeket a gumiárúkat, mert csakhamar megkeményedtek és kellemetlen szaguk volt, senki sem vásárolta. Ekkor tökélte el magát Goodyear arra, hogy a kaucsukot olyanná teszi, hogy télen ne keményedjék meg, nyáron pedig ne legyen szagos és ragadós. Mindenfélével keverte a kaucsukot, hogy hasznavehetőbb anyagot kapjon. Egy ízben magnéziumot adott hozzá, látszólag jó eredménynyel.
Mintha a földből nőtt volna ki, úgy állott, alig tíz lépésyire, az elfánt előtt egy nagy tigris és a szájában egy apró tigriskölyköt hozott. Hogy bírt odajutni anélkül, hogy a legcsekélyebb jelt is észre vettük volna, azt én máig sem értem. Mohamed látta és meg sem moccant. Amikor a puskámat felkaptam, a mahout elkiáltotta magát zavart ijedtségében: lőjj uram, lőjj!
Körülnézett, hogy kocsit fogadjon neki, kocsinak híre-hamva sem volt, káromkodott egyet, mert nem bírt a jóságával, aztán kapta magát, fölmarkolta a kis emberkét, óriás karjára vette és nyájasan, szégyenkezve mentegetőzött az asszony előtt. Édes lelkem, engem ma beválasztottak az akadémiába, hadd vigyem egy kicsit a porontyot.
A szépségét csodálók terhére vannak, a társadalmi sikerek, luxus, stb. érintetlenül hagyják, s majdnem azt mondhatnám, hogy mindenütt egyedül, elhagyatva érzi magát, még közöttünk is, kik mindent megteszünk, miről tudjuk, hogy örömet szerez neki és éppen azért gyakran reszketek miatta.
Lassan elindult arra felé, a hol a raktáros adogatta le egy hordárnak a holmiját. Egy perczre odalapultak a kocsikhoz, mert sisteregve szaladt el mellettük a gép, visza a kuthoz vizért. Azalatt a két hivatalnok összenézett, a kalauz pedig mellettük állva várta, hogy mit mondanak. Irunk jegyzőkönyvet a dologról? kérdezte a napos hivatalnok. A főnök gondolkozott, s aztán hirtelen kivágta magát.
Nagyon szegény ember az és szerencsétlen is, meg beteg, csak nem maradhat lakás nélkül. Tél van most, uram, nem nyár. Sohase venném a lelkemre, ha nagy elbusulásában valami kárt tenne magában. Mondott valami ilyest? Mondott bizony, azt mondta, hogy ha már innen is kizavarják, agyonlövi magát.
Nincs, ezredes ur, a mi arra való volna, még fiatal; volna egy, de az az anyám kedvencze, nem adhatom el. Egészséges ő nagysága? Az, igen... Hallottam, hogy gyöngélkedett. Meghütötte magát, de most már jobban van. Akadozva beszéltek. Csak az arczára kellett nézni a fiatal Kadarnak s rögtön látni lehetett, hogy nem azért jött, hogy az anyjáról és a lovairól beszéljen.
A Nap Szava
Mások Keresik