Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. november 20.
Akkor már kávéházban voltam. Ott több ember megfordul. Mégis csak jobban összeszedi magát az ember. Sokat kell eltürni; ugy beszélnek az emberrel a vendégek, mint a kutyával, hanem hát nem az a fődolog, hogy czirógassanak, hanem, hogy éljünk. Igen, erről akartam beszélni... Nincs annak terminusa, hogy mikor, nem is ment egyszerre, hanem lassan-lassan, nagyon büszke ember lettem.
KATICA: Nem ... csak megvan a nyoma. KATICA: Nem ... fehér ... fehérebb mint a karom. KATICA: De ha mondom ... JÁNOS: Nem ... mert az vörös, csunyán vörös ... KATICA: És ha még sem vörös? JÁNOS: Megláthatnám ...? Kinos szünet néhány pillanatig. JÁNOS: Eh!... Mért emliti épen most azt a szegény, szürke, elfáradt öreg asszonyt? KATICA: Tanitó ur szégyelje magát!
Most midőn Piócza Kristóf a szappant hullámzani, és borotváját kezében villogni látá, halkkal visszatért bátorsága, s ajkát már fitogatón az előbbi bécsi népdal fütyölésére hegyesíté, de egy pillanat a haramiákra visszaijeszté ezen merénytől. Ha parancsolod uram, én hozzá foghatok. Mondá magát Pintye Gregor előtt meghajtva.
Az öregebbik Glubovitz ugy rohant le a kis csigalépcsőn, hogy majd összetörte magát, hátul pedig erélyesen rákiabált a másik. Micsoda buta szaladás... senki se kerget... A mama, a mama. Azzal nem segitsz rajta, ha kitöröd a nyakad. Akkor már leérkeztek a boltba s a gazda intézkedni kezdett. Krausz! Üljön a pénztárhoz.
De büszke a lakóira! Majd maga is más hangon fog beszélni, ha megismerkedik velük. Lasciate ogni speranza. Maga minden szinésznőről ezt mondja. S ezért szeretem magát. Nem ábrándul ki soha. Imádom magát, Mariska. S hogy megmutassam, mennyire tisztelem e házat: megyek. Azt hiszem, ideje, hogy menjen. Calvados már alszik. Mintha ez is három napig ivott volna, szegény.
Itt lélegzet elnyomva vonultak meg, és szívök sűrű dobogását kivéve a zajos élet minden jele eltávozék tőlök, csak Ilka reszketett minden tagjaiban, alig tartva föl magát kedvese vállain. Az átkozott hajdúk hamar nyomunkba akadtak; de a rabokat magammal hurczolom, míg csak lehet, föl a hegyekbe futunk Máramaros felé. Zúga egy hang az ajtón kívül s könnyen ismerhető vala Pintye Gregor szava.
Az anya keblére szorítá leányát, s csak búja és félelme, melyek leánya iránt gyötrék őt, tarták vissza az ájulástól, s a lányka sűrű könyhullatással és zokogással nyomá el vagy nevelé fájdalmát, míg magát csak szerelme tevé talán képessé a bajnak ellene állani.
A mester nincs honn, elutazott! felelé, ő is meghajtva magát, de rideg, elutasító hangon. Elutazott? Hová? ha szabad kérdeznem. Mindenekelőtt azonban szabad tudnom, kihez van szerencsém? Én páter Julián, felséges császári urunk gyóntatója vagyok! Tudom! Én pedig a mester adeptusa! volt rá a válasz.
És azért, hogy azt tartották róla, miként ő az életet keresztül álmodja, semmi esetre sem volt közönyös a külső behatások iránt, s figyelemmel kisérte az élet napfényét és árnyait, de távol tartotta magát mindattól, mi költői nyugalmából fölrázhatta vagy méltatlan módon érinthette volna. Szerelmes még nem volt, de jól észrevette a nők kaczérkodását. Látta, tapasztalta, hogy azok futnak utána.
Egyszer végre kiütött a palota-forradalom, feljelenték a miniszternek, hogy a László irtóztató mértékben defraudálja a lelkiismeretére bizott boros palaczkokat a pinczében: tessék bár személyesen meggyőződni a kegyelmes urnak. Wenkheim ráhagyta magát venni, hogy lemenjen maga a pinczébe. S ime csakugyan ott volt a sok corpus delicti. Csak a corpus, a spiritus hiányzott belőle.
A Nap Szava
Mások Keresik