Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 20.
Most meg már úgy érezte, hogy süt az intéző ajka. Szerette volna remegő ujjait elrántani, de az a tanintatlan, kemény kéz nem engedte. A főhadnagy felszisszent a kézszorításra. Terringettét, Kardos, miből van maga? kérdezte és megrázta összeragadt ujjait. Pardon, mondta az intéző mentegetődzve és ajánlotta magát.
A »beszéljön csacsi« egy meglehetősen termetes gumiállat, szamárszínre van festve s hasában emlők helyett rézfütyülőket visel. A csacsit az este ifijúr fölfedező körútra küldte s a jámbor állat be is mászott a szekrény alá. Persze most nem bír kijönni a cudar. Bottal kell megütni, amire fájdalmas hangot hallat, de ki is ugrik rögtön s Laci most csudás erővel veti magát a gumifilozóf után.
A hüvelykujja, az teremti az ő alkotásait, a hogy Garibaldi fiam kifejezi magát. Piacella mester, látva, hogy a kőfaragólegények mily áhitattal tekintenek Dömötörre, most is helyénvalónak találta megjegyezni: Ránkférne már, hogy hajtásokat, friss rügyeket és ragyogó tavaszi lombozatot kapjon a képzőművészet elaggott, korhadó fája. Én amondó vagyok, hogy a fiatalságé a jövő.
Hallottam, hogy elkacagja magát, de nem törődtem vele. Az a fő, hogy szorgalmasan használja a szappant. Haragszol, amiért szamárnak neveztelek? hangzott ki a bokrok mögül a kérdés hegyesen, mintha egy kis kakas kötekedett volna. Dehogy haragszom beszélhetsz. Hol vagy? Jobb lesz, ha dolgozol és nem beszélsz annyit. Azért én mosok, ha beszélek is. Nem hallod, hogy mosok?
Hideg, gúnyos mosolylyal hagyva el helyét, azonnal kész volt őket követni, s mint mondta, az az elfogatás tévedésen alapul, mert ő semmiben sem érzi bünösnek magát. Azután követte a rendőröket? Azonnal!
Nagy, nagy vagy, ó Mari! szavalta egy hosszú plebejus s hamarosan megszerkesztettünk egy hódoló feliratot, a mely igy kezdődött: Mi Királynőnk; s telve vagy egy csomó haszontalansággal, a min azonban jól el lehet mulatni. Egy este a férj kijelentette, hogy nemsokára hárman lesznek. Ugy összenevetett az egész társaság, mintha mindnyájunkat érdekelt volna a dolog. Az egyik elkiáltotta magát: Éljen!
Ugyan, édes barátom, mondá az előkelő, öreges úr, a szürke ruhás ember vállára ütve, nem vinné fel szobánkba málháinkat? Atlasz urat eleinte zavarba hozta e fölhívás; de azután meggondolta magát s összeszedve minden méltóságát, oda kiáltott a nem messze álló Cserepes Andrásnak. Mit tátja itt kend a száját? Nem látja, hogy a vendég uraságoknak inasra van szükségük?
Búsongásából a hajdút, őt keresni jövő emberei verék föl, hirtelen letörlé könyeit, megrázá magát s közönséges komolyságát ismét föl vevé, tovább ment velök; de sokáig marczangolá még azon gondolat: ily gyászos végre jutott az én testvérem, a híres haramia Pintye Gregor!!! Mely az utóbbiak után következik.
Oláh Gábor tragikuma épen az, hogy még jóbarátainak sem tudta eladni magát; a magyar puszta förgetege lázong benne és a Hortobágy délibábjának pókhálós szinein is tud olvadozni. Mélyre hangolt, szubtilis líra és vad, zúgó szenvedély a két szélsősége, olykor degenerált, sápadt, szenvedő magyar úr, olykor durva, konok, trágár paraszt de mindig őszinte a maga egyenes módja szerint.
Deliberatum est. Mormogá a visszhang. Tehát determinálja el kend magát szabadon, mert innen csak úgy megy el, ha fölfogadja, hogy első megjelenésekor Pintye Gregort lenyakazza, különben a tömlöczbe vele, mint orgazdával. S a tanács-szolgára tekinte Stiffelbauer Tóbiás uram.
A Nap Szava
Mások Keresik