Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 4.
S csakugyan rövid keresés után feltünik előtte a magas termet s a szép fekete szakáll. Egyenest hozzá megy s beszédbe ereszkedik vele. Régen tetszik itt tartózkodni? Nem biz én, e napokban jöttem csak, válaszol ez udvariasan. Persze, nagyon el tetszik foglalva lenni, kérdi tovább. No, itt nem annyira, mint odahaza, felel ez ismét. Azt mindjárt gondoltam.
Egy napon kezdé Obrenné öreges úr lépett be hozzám, megnevezte magát, hogy ő Holcsi Kálmán fővárosi ügyvéd s egy kérelemmel jött, tudniillik, hogy fogadnám be rövid időre unokahugát és árva gyámleányát, ki huszadik évében van, most jött ki a kolostorból, hol növekedett s zárdaszűz akart lenni, de ő lebeszélte, és ennek következtében kilépett onnét.
Kiterítettem a litografált írást a térdemre és végigolvastam az utolsó betüig. Magyar nyelven volt írva és amolyan utasításféle volt, vagy akart lenni, csak az volt a baj, hogy aki írta, vagy németből fordította, vagy nem tudott magyarul. Tréfából visszafelé is elolvastam, de így sem voltam képes az egészet megérteni.
Bár hiszen annyira jelentéktelen epizód volt az egész, hogy kár rá vesztegetni a szót. Ezt meg is mondottam a leánynak, de csak azt nyertem vele, hogy még gorombább lett. Úgy kell lenni, hogy megérezte, mire gondoltam az imént és ez sértette érzékenységét... Hagytam, hogy mérgelődjék. Majd lecsillapodik. Leszereltem.
Szirmay átlátá, mily haszontalan légyen ellenzése ezen erőszakos kivánságnak, azért fölnyittatá az ajtót, csak kihallgatást kérvén előbb. Szirmayné és leánya magok veszedelmét felejtve, nyomultak elő rokonjok felé, midőn őt a tatárok közelében láták, legalább vele vágyván a szerencsétlen zsákmányává lenni, nehogy szokott gyámoktól megfosztatván, ne legyen paizsok a sors csapásai ellen.
Az összes fiatal fák ki fognak addig korhadni a maga erdeiben... és még mindig nem lesz vége, ha így haladunk. Tudja kérem, az úgy van, fordította felém a fejét hogy én szívesen verekszem, ha meg kell lenni, tátogni azonban nem szeretek. Akinek, mint nekem is, családja vagyon odahaza... feleség, három gyerek... az szereti gyorsan elintézni a dolgait.
Dózia előbb körültekintett s szép arczocskáján folytatása látszott a természet mosolyának. Teljesen beillett ifjúságával, szépségével a viruló keretbe, hol már a tavasz bimbói kifakadtak, s minden viruló, üde volt, mint a milyen a kikelet fölébredésekor szokott lenni.
E munkájában erélyesen járt el s nem egy gazdatiszt, ki szerzett babérjain nyugodtan vélt pihenhetni, megtanulhatta, a mit rég elfelejtett, hogy hogyan kell szántóknak, aratóknak kora reggeltől késő estig a sarkában lenni. Az érsek azt tartotta, hogy most ez a legjobb politika, s legkülönb zöld asztal a zöld mező.
Még el sem készültem a nagy tisztálkodással és Regina már nógatott, hogy siessek, tovább kell mennünk. Igaza volt. A szél, úgy látszik, megfordult és most a kastély felől lengedezett felénk. Nehéz bűz furakodott szerencsétlen orromba, hiába ismételtem rendületlen konoksággal, hogy nem szabad finnyásnak lenni.
Ne így!... Mondd, hogy megértesz; hogy sajnálsz; hogy jó akarsz lenni hozzám; eressz el szelíden, jóságosan, gyöngéden, Menj. Hagyj itt neki! Judit!! Ne nézz rám úgy! Tudhatod, hogy nem mondom komolyan. De nem bírlak elengedni. Éppen ma nem. Miért éppen ma nem? Mert ma érzem úgy, ahogy még soha, hogy szeretlek. A levegő szinte sistergett az ajka körül, olyan forrónak érezte azt Hadady.
A Nap Szava
Mások Keresik