Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 14.
Egy kicsit kiterjesztette az üzletét. De nem nagyon. Kész toalettekről nála szó sem volt. S boldogult, mig meg nem nyilt vele szemben a szép bolt, s el nem hódította a vevőit. Még a falusiakat is. A pangás, a szép bolt elleni küzdelem egyszerre letörte. Ez már sok volt neki az üzletből. Arról az ideig nem is álmodott, hogy eféle küzdelmekben legyen része a boltosnak.
A két fiu pedig éppen fenn volt a raktárban, a mikor lenn a kis üvegbüróban csengett a telefon s a tanár beszélni akart valamelyikkel a testvérek közül. Egy kis szőke segéd szaladt a telefonhoz s aztán meg fel a raktárba elmondani, hogy mi az izenet; ő maga is izgatott volt egy kicsit s a mikor lejött, kocsiért rohant.
Mit akarsz? Mindjárt két hónapja, hogy németül kell ebédelnem, pedig magyarul se szeretek beszélni, amikor eszem. Aztán meg, köztünk szólván, egy kicsit sok is nekem ez a hosszu robot. Tudod, egy idő óta átkozottul gyönge a szervezetem. Mióta ez a Brabanti Elza itt van, félig-meddig özvegységre vagyok kárhoztatva s hidd el, semmi sem árt annyira az egészségemnek, mint az özvegység.
Én ugyan povedáltam egy kicsit tótul, de épen azokat a szavakat nem tudtam összekeresgélni, melyek a hozzá intézendő kérdéshez szükségesek lettek volna, ennélfogva tehát nem állhattam vele szóba ezen a teleszájú nyelven. További próbálkozás helyett inkább elővettem kincstáramat és kenyeret, szalonnát szelve megkínáltam. Egyék, kis leány. No, ezt látni kellett!
Ha pedig melegebb az idő, tavasztól őszig akkor igen sokat legyen a csecsemő gyerek is a szabad levegőn és a napon, még pedig nem nagyon erősen belekötözve a pólyába, ha pedig egy kicsit nagyobb és már ülni tud, akkor pólya nélkül. Sok helyen szokás, hogy a pólyás gyermeket keményen belekötik a vánkosba és olyan kemény csomagot csinálnak belőle, mintha nem is élő ember volna, hanem egy darab fa.
Azt hiszem, tudod mi az. Megmondtam akkor, amikor Malvint hozzád adtuk. Malvin az én egyetlen leányom és az ő boldogsága az én egyetlen életcélom. Egy kicsit elhallgatott. Bandi úr azt hitte, rajta a sor, hogy valamit mondjon és alig titkolt szorongással kezdte: de mama kérem! Várj, szakította félbe az anyósa, tudom, olyasmit akarnál mondani, hogy iszen eddig még nem adtál okot különös panaszra.
Ohó, ni, az imént olyan jó csöndes idő volt most pedig fúj a szél és mintha havaznék! Dehogy! Csak a zuzmarát verdesi le a fuvalom az útszéli fákról s annak a jégmorzsái csapkodják szemközt. Ettől ugyan még lehetne egy kicsit bóbiskolni. Hisz olyan szépeket álmodott az imént. Megpróbálta, hátha folytathatná.
Szépen belejöttem a könyvkötészetbe s amikor egyszer Rubin példálózgatni kezdett, hogy talán már meg is lehetne kérlelni a kedves papát, hát azt mondtam neki: Hallja maga Rubin ur, én szeretem az iparomat. Ha magának nem kellek, hát majd kitanít más. De fiatal ur... kezdi ő, s látom, hogy szörnyen megdöbbent. Aztán egy kicsit gondolkozott, megkefélte a kalapját s elment.
Talán neheztelni fog ránk, szólt, s Vidovicsnak ismét úgy tetszett, mintha öröktől fogva ismerte volna ezt a hangot, de Lola nem gondolta azt úgy, ahogy mondta. Lola csak pöröl. Ha egy kicsit megismeri, majd látni fogja, milyen jó leány. Majdnem egykoruak vagyunk, de azért ő az én kis anyám. Én lusta vagyok s szeretem, ha kényeztetnek; ő babuskál. Mondja, mért néz úgy rám?
Mitől akartál megmenekülni? Föltettem magamban, hogy amint meglátlak, azonnal megmondom neked az igazat... hátha megérted, hogy miféle szamárságra gondoltam és meg fogsz nekem bocsátani. Sohse haragudtam rád, szakítottam félbe az izgatott hangba átsikló beszédet csak mérges voltam egy kicsit, amiért megvérezted a kezemet, holott pedig én jót akartam.
A Nap Szava
Mások Keresik