Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 22.
Az első tanu Kardos detektiv volt, ki nyugodtan, zavar, vagy habozás nélkül felelt a hozzá intézett kérdésekre, habár tekintete koronként elröpült a csinos Juliskához, ki lesütött fejjel ült helyén, s arcza égett az izgatottságtól. Kardos nyilt tekintete, nyugodt tartása és következetes feleletei láthatólag jó hatást tettek a hallgatóságra.
De másodszor nem sikerülne kibújnod a törvény büntető markából. E szavakra Kardos egy csattanást hallott, azután heves birkózást, káromkodást, míg egy zuhanás után elcsendesült minden s még csak egy ajtó becsapódása verte föl a csöndet és halk hörgés, lihegés nesze tartotta őt izgalomban. Mit tegyen?
Azonban oly különös gyanu keletkezett agyamban s oly váratlan nyomokra akadtam, mik érdekelnek s nem hagyom abba a kutatást, míg meg nem győződöm, hogy csalódom vagy különös gyanum alapos. Abban mindenesetre csalódik, Kardos, viszonzá hévvel Jakab gróf, hogy az ügy, melylyel megbiztam, be volna fejezve.
A fő az, hogy innét megszabaduljon, mondá Kardos és elhagyta helyét. Mily boldog leszek, ha Eliz halálát megboszulva látom és ezt a fiatal leányt biztosságban tudom, mert itt csak rossz várhat rá! Ön talán képes lesz megmenteni, ha Eszthey gróffal tudatja azt, a mit tőlem hallott.
Rabja vagyok saját biztosságomnak és egy gyalázatos bandának, mely képes volna örökre elnémítani. Ez különös! mondá Kardos, de nem mert tovább kérdezősködni s csillapítólag mondá: Tehát ne beszéljünk többé róla.
Kardos látván, hogy Jakab gróf bevégezte az olvasást, mondá: A legközelebbi vonattal indultam Genfbe, hova megérkezvén, fölkerestem a hölgyeket; Dózia kisasszonynak átadtam méltóságod levelét és hosszasan beszélgettem velük. Benyomásom az volt, hogy Holcsi úrnak messzeágazó tervei vannak Dózia kisasszonynyal és és valami más egyéb titkot is rejteget. Miféle titkot? kérdé érdekkel Enyingi.
Én Somorjayné leányának tartottam magamat, ki fölnevelt és jó volt hozzám, s az említett Kardos nevű detektiv azt állítja, hogy nem én, hanem Dózia az ő leánya, de nem hiszem és nem is akarom hinni. De mit tud arról, mit Lamberth kisasszony Dóziáról beszél? Semmit! Én őt nem ismerem.
Gondol még olykor Obrenné intézetére? kérdé Kardos, Dóziához fordulva. Ritkán... viszonzá zavarral és meglepetve a kérdett. Én pár hét előtt voltam nála, kis hugomat adtam az intézetbe, s akkor említé Obrenné, hogy önök mindketten több évet töltöttek nála. Csak Dózia, én mindössze pár hónapig voltam csak ott, a zárdában nevelkedtem, de ő kiskora óta Obrenné növendéke volt.
E gondolatok és tünődések alatt lesütött fővel haladva, egyszerre sötét árnyékot látott maga előtt, s fölpillantva, Kardos detektivet pillantá meg. Jó reggelt kivánok, gróf úr, szólítá az meg őt, a törvényszéki tárgyalásról jövök. Hallotta már, hogy Holcsi nővéreit fölmentették bizonyítékok hiányában.
És csodálatosképpen a grófné el is ment hozzá, de hogy mit beszéltek együtt, azt én sohasem tudtam meg, csak annyit láttam, hogy a beteg hervadt arczán reménysugár csillogott s utolsó napjaiban széppé tette. Mi volt a gyermek neve? kérdé Kardos. Dózia.
A Nap Szava
Mások Keresik