Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. október 24.
Emiatt beszüntették a tüzet... isten segítse őket... és adjon csendes nyugalmat mindenkinek, aki innen már nem fog hazamenni... Az újhold vékony sarlója ezalatt eltűnt a nyugati ég pereme alatt, az esti félhomály azonban nem növekedett meg, olyan világos este volt, mintha telehold úszott volna az égen. Újabb negyedóra múlva végre megérkeztek derék szanitéceink is.
Kibírom akkor is, hangzott a gyors válasz, ha négykézláb kellene is innen elmennem, mert valahányszor csak körülnézek és megpillantom azt a pajtát... azt, ahol meg voltam kötözve... mindig végigfut hátamon a borzadály. Tudod, az nem volt tréfa... Tudom.
A mi korunkban a szociáldemokrata üzelmekkel szemben az erkölcsi érzést s a szabadságot legélesebben a kereszténység képviseli; innen az elvi ellentét, innen a piszkolódó gyűlölködés a kereszténység ellen a szociáldemokrácia részéről.
Mintha az egész erdő halkan visszhangozná a csittító, csendre intő, suttogó pisszentést, amivel a vándorló sneffek elbúcsúznak most innen. Heki nyöszörög. Az asszonyka felrezzen arra. Az urához simul, úgy suttogja: gyerünk haza, édes. A Tarcsay kastély kertjében nyílott a basarózsa. Olyan vérfoltosan piroslott, mintha valami nagy szívből cseppenként hulldogált volna a gyep közé.
Öcsém! vagy bátyám; mert ki tudja, melyikünk öregebb; hosszú zsivánkodás által te bizonyosan sok pénzt szerezhettél magadnak, menj, fuss innen idegen országba, én magam kisegítlek a határon, élj ott; ha lelkiismereted és az atyai átok engedik békével; nehogy itt a tested szálljon föl, és lelked alá.
Most jutott először eszébe, milyen hosszú időt töltött innen távol. Szinte fuldokolva kérdezte: És az özvegye... a szép Ambrosia? A fügeárus furcsán mosolygott: A szép Ambrosia?... Ott lakik a túlsó utca végén, abban az erkélyes házban... Lullus Raymundus föllélegzett s megkönnyebbülten sietett arrafelé.
Még meg is bocsátottam ideiglenesen a foltozott cudarnak pedig ugyancsak haragban voltam vele afelett való örömömben, hogy tovább mehetek innen. Pedig korán örültem.
Lándsa Jenő nekem jó barátom, és a ki őt bántja, engem is megsért. Nem tűröm. Érted? Nem tűröm! Elég legyen! kiáltott Sándor, Manó elé lépve. De nem elég! Nem hagyom magamat. Ez a kastély az apámé, épen oly jogom van benne nekem, mint neked. És ha én itt barátjaimat el akarom fogadni, senkinek sincs joga innen kitiltani őket. Hallgass! kiáltott Sándor. Azért sem hallgatok, felelt Manó hetykén.
Bár hiszen az is bizonyos, hogy valamit okvetlen csinálni kell vele csak tudnám, mit? Addig, míg itt vagyok, el lehet itt is, de ha elparancsolnak innen, vagy a század visszatér, vagy más valami történik, ami ennek a posztnak elhagyására kényszerít nem maradhat mellettem. Ez olyan világos, mint a vakablak... hogy az ördög vigye el! Semmiképen nem tudtam egy jóravaló gondolatot fülön csípni.
Ennél az ablaknál ült legszívesebben, ide tolatta kerekes karszékét s innen gyönyörködött a szakadatlanul felhangzó sipegésben, kotkodácsolásban, kukorékolásban és gágogásban, melynél szebb madárzenét soha életében nem ismert.
A Nap Szava
Mások Keresik