Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 14.
De csak láttad, Regina, hogy ott mi van? firtattam tovább a dolgot. Láttam. No, és?... Meg is tapogattam... Úgy? Igen, úgy... Mindent megtapogattam a kezemmel. A falakat, a kormot, a hamut, a sok üszköt mindent. Igy hát tudod... Igen, tudom, hangzott ismét a közömbös válasz tudom, mert mondom, mindent megtapogattam... még az elgörbült kapcsolóvasakat is, amelyek kilógnak a falakból.
Azt izeni, instálom, hogy ha olyan sürgős a nádor ő fenségének, hát tessék a nagyságos alispán urnak magának bevinni; ő bizony nem hozza. Ugy kellett aztán a dolgot a hajdunak megmagyarázni. Az esetet a nádor is megtudta, s nagyon jól mulatott rajta. Ki nagyobb úr? 1510 táján Bakács Tamás esztergomi érseknek három főur vendége volt: Báthori, Ország és Ujlaki.
Lássuk csak... Úgy-e négy hete volt itt utóljára? Igen, atyám. Azóta szaladgálok mindenfelé állás után. A szerzetes bólintott. Main úr pedig izgatottan dörzsölte össze hosszú kezét és folytatta. Még egy-két dolgot el akarok mondani, amit eddig nem mondtam el. Kezdje csak. Mondjon el mindent. Main úr rövid habozás után elkezdte.
Eszthey kiállította a kötelezvényt s távozni készült, midőn az ügyvéd megállítá. Egy fontos dolgot elfelejtettünk gróf úr, a keresendő gyermeknek a nevét. Pármai Teodózia, viszonzá gyorsan Eszthey, s kisietett a szobából, mintha a kiejtett név üldözte volna...
Ez volt az egyetlen jajszó. A család már beleszokott a gyászába, nem tudtak sírni. Veress mindig összébb esett, a gyerekek tekintetébe pedig a korai komolysághoz töprengés, bámulás vegyült, kezdték nem érteni a dolgot. Az öreg asszony után elment Veressné, egy pár gyerek, valami unokahug, s szép csendesen egészen megtelt a zöld függönyös szekrény az előszobában.
Nyugodt gyászos ember voltam, az anyósom, mintha meg is neheztelt volna egy kicsit rám, olyan jól viseltem magam. Hanem akkor már jól tudtam, hogy mit teszek azután. Ha arról van szó, hogy előre megfontoltam-e a szándékomat vagy sem, hát ne tessék tovább firtatni. Megvallom én magam is, hogy igenis, még a vonaton elhatároztam a dolgot.
Bizonyára emlékeztetni akarta Hidegvágót a régi dolgokra, mikor a kapitány kadétkáplár volt s ő sok minden szabályellenes dolgot elnézett neki, de eközben újra csak elaludt a vén gyerek, egy kavicsgarmadára lépett, ott fölbukott s lassan legurult arról a porba. Senki sem nevetett.
Elhiszem, mosolygott édesdeden az öreg s szemmelláthatóan mulatott a dolgon, hogy ilyen gyerekes rébuszt sikerült tájékozatlanságom számára föladnia nagyon elhiszem, hogy nem méltóztatik megérteni a dolgot, pedig roppant egyszerű. Vissza vagyok transzferálva a Feldspitálhoz. A mienkhez, a Nr. 3-hoz... méltóztatik tudni. Ez a parancs.
Nem volna Isten ellen való vétek, a két szép szőke gyermek ellen való vétek, eldobni a nyugdíjat? E szavak kimondása után Miklós sietve hadonászott. Értsen meg, értsen meg hadarta gyorsan. Semmi rosszat nem akarok. Semmi becstelenség. Törvényes úton óhajtom a dolgot. Az egyház törvényei szerint. De kinek kell azt tudni? Kell azt a kincstárnak tudni? Kell ezt a kincstárnak tudni?
Amikor rám emelte tekintetét, csodálkozó szemein azonnal észrevettem, hogy nyugtalan magaviseletem feltűnt neki. Resteltem a dolgot. Olyan vagyok, mint az ablaküveg... akárki keresztül láthat rajtam. A leány apró szemei kutatva szegződtek arcomra. Egy lépéssel közelebb jött. Mi bajod van? kérdezte csodálkozva. Nekem?
A Nap Szava
Mások Keresik