United States or Lebanon ? Vote for the TOP Country of the Week !
A délelőtti levél és e szomorúság összefüggésben állanak egymással! gondolá a spanyol. Klára szobájába ment. Itt nem kellett félnie a kiváncsi pillantásoktól, hanem átadhatta magát azoknak a szomorú gondolatoknak, melyek csakugyan összefüggésben voltak az öreg Iván által hozott levéllel.
Sárga tartó, húsz éve vettem a kisteleki vásáron, de nem adom húsz újért, olyan jó járású a kupakja. Az löhet, barátom, hanem itt nem hagyta kend. Dehogy nem erősködik János. Ejnye no, mondja a bormérő ha itt hagyta volna kend, akkor itt volna, úgy-e bizony? János gondolkozik, bár a sok ital miatt nem megy ez valami könnyen. Nini. Csakugyan. Ha ott hagyta az asztalon... Hát ügön! véli.
Ezentúl mindig tanácsot kérek tőled, ha valamit akarok tenni. Ilyen okos ember nem szorul az én tanácsomra felelt az öreg asszonyság. Hát csakugyan okos embernek tartasz engemet? kérdé Atlasz úr büszke szerénységgel. Micsoda kérdés ez! Nem épen úgy tudod te, és nem épen úgy tudja az egész világ? Ha nem volnál okos ember, meg tudtál volna ennyire gazdagodni semmiből?
Az ajtó csakugyan megnyílt, de nem Sándor lépett a szobába. Az inas volt, zsinóros dolmányban, hetyke bajuszszal és bizalmas tekintettel. Köszöntés nélkül, a tisztelet legcsekélyebb jele nélkül lépett Atlasz úr mellé s úgy foghegyről oda vetette, hogy itt van Cserepes András a birkabőrökkel és kérdezteti, hogy mikor adhatja át.
So!... az persze nem lenne kár, ha jól megrúgnál. De bizony az is kár lenne. Azért kell szólnod, ha közeledbe érek ebben a tök-sötétségben, nehogy afféle akaratlan pimaszságot tegyek. Tehát már közeledek... Nem mondta, hogy ne jöjjek. Úgy látszik, csakugyan nagyon fázott szegénynek a lába és kénytelen-kelletlen rá fog fanyalodni az orvosságra.
A karomnak pedig hagyjon békét; már mondtam. Kancsal Pál gazduram csakugyan elvette özvegy Hornungnét, a módos sváb asszonyt, aki gyermek nélkül maradt így egyedül; míg ellenben Pál uramnak már már eladó leánya vala. Az egész eset kissé különös módon történt.
Ha pedig az a valaki ott lenn csakugyan neveletlen fráter és röhögni talál, hát én ezzel az én vastag öklömmel hamar megtanítom a magyar katonai becsületre.
Deák fájdalmas pillantást vetett a tolvajra s a rendőrhez fordulva mondá: Azt a ruhát csakugyan én ajándékoztam neki. Adja vissza neki, és bocsássa szabadon. Si accepisti, nega! Az ötvenes éveknek elején volt itt Budapesten egy kellemetlen egyéniség, akit senki sem szeretett, ellenben mindenki félt tőle.
Azért, mondja haraggal János hogy nem bírok a szénásszekérrel tülle befordulni a kapún. Hát micsoda dolog ez? Hát hogy mönjek én most már be a szénásszekérrel a kapún? Vagy vállon hordjam be a kukoricaszárat? János mindezt bizonyos keserűséggel emlegeti és beszédéből kiérzik a mély szemrehányás. A mérnök csakugyan gondolkodóba esik. Jánosnak igéri, hogy másnap reggel a helyszínére megy.
Az ilyennek kése is van. És aztán mi lesz velem? Az imént mondta, hogy feleségül akar venni, hát akkor beleszólhatok.... Jöjjön, jöjjön... Huzta magával s a férfi megindult. Nagyon lihegett s kedvetlenül ment a lány mellett, a ki még mindig beszélt neki. Benn a városban, a ház előtt, a hova a lány fölment, kissé már megcsillapodva azt mondta, hogy csakugyan jobb igy. De mennyivel jobb.
A Nap Szava
Mások Keresik