United States or Finland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Véleménye kijelentésszerűen hangzott, s amikor így szólott: „már bocsáss meg édesem", abban körülbelül ez volt: „hallgass lelkem; azt én jobban tudom." Ő hozta össze az emlegetett „bizottságot", amelyet azután a maga képére alakított és gyúrt. Ebben nemcsak nagy ösmeretsége és rengeteg összeköttetése, hanem az is segítette, hogy olyan ozsonnákat hét vármegyében senki sem adott, mint ő.
Bocsáss meg, nem üzletet akartam mondani, mentegetőzött az öreg asszonyság, csak a régi időkre gondoltam és ráment a nyelvem. Igyekezzél, hogy ne menjen rá a nyelved a régi időkre... Üzlet! micsoda szó! kiáltott megvetőleg Atlasz úr. Ha leányunk, a grófné, meghallaná, mindjárt elájulna. Nem tudsz elegánsan beszélni?
Nem... suttogta elfulladt, forró hangon s kis kezei oly erővel szorították azt a karomat, amellyel tartottam, hogy szinte vér serkedt körmei helyén kimegyek... kimegyek... Bocsáss, különben itt esem össze a szemed előtt... Rosszul vagyok...
Eh! Micsoda beszéd ez? kiáltott Sándor türelmetlenűl. Nem fog velünk ebédelni? Idegen akar lenni szüleinek házában? Ez a ház a tied, mondá Atlasz úr, a tisza-végi részhez tartozik, mely reád van írva. De ha megengeded, én is, Manó is, az öreg asszony is, mind itt maradunk. Ha megengedem? Mit jelent ez? Bocsáss meg, nem akarlak megint megharagítni. Nem fogunk neked alkalmatlankodni.
Tudod, hogy kezemben vagy s együtt veszünk el. Kardos megcsóválta fejét. Bárki legyen is az, ki a szomszédban beszél, gondolá elmosolyodva, ügyetlen és ostoba ember. Tudja, hogy lakik valaki a szomszédban, ki hallgathatja s ilyen veszedelmes dolgokról beszél! De gyorsan ismét hallgatódzott s megismerte hangját szomszédjának, ki könyörgő hangon mondta: Bocsáss el, Kálmán.
Lullus Raymundus átdobta magát az erkély korlátján s letérdelt előtte: Bocsáss meg, Ambrosia, de el kellett jönnöm. Ambrosia hátralépett s karjait védőleg terjesztette maga elé. Ne húzódj el tőlem, folytatta Raymundus, akinek szavai egyszerre fölszabadult áradatban ömlöttek, az a szerelem, amely engem idehajtott, tiszta és szent, amilyen te vagy, nincs rajta a föld szennyéből semmi.
Bocsáss meg, nem akarok róla rosszat mondani, de mi nem vagyunk hozzá valók, nem érezzük jól magunkat mellette, és ha még egyszer olyan jelenet történnék, mint tegnap este, az öreg asszony belehalna. A mint tetszik, mondá Sándor, egészen elvesztve jó kedvét s ismét visszaesve régi komor merengésébe. Nem láttad ma reggel Klárát? tevé hozzá szünet múlva.
Most hát tudom, hogy teneked meg kellett volna engem „gyógyítanod" valami betegségemből, ami nem volt. És amikor beteggé tettél, azt hiszed, elmúlik a bajom, ha azt mondod: nincs tovább a játék. Bocsáss meg, nem így akartam. Azért kellett most megvallanod, hogy minden csak játék volt, hogy kiábrándíts. A lelkifurdalás bánt. De nem miattam, sőt még csak nem is Edit miatt...
A Nap Szava
Mások Keresik