Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 14.
Tiszta akarok lenni, s bemocskol, magamtól elidegenít az érintkezés is az olyan elemmel, ami nem kedvemre való. Semmim sincs, nem vagyok genie, a talentumom se valami tulságos, hát legalább azt az értéket akarom nagyra nevelni magamban, hogy becsületesen éltem becsületes emberek között. Ilyenformán aztán el tudom képzelni azt, hogy az ember mosolyogva hal meg. Csak azért? Az élet is más. Derüsebb.
Ezek után tehát nem csoda, ha ennyire útálom és ezt az utálatos gyűlölködést is meg lehet nekem bocsátani nem igaz? Nem igaz, hogy meg lehet nekem bocsátani? Meg. Ha így áll a dolog, nagyon meg. Látod, látod!... Látod, hogy nem kell engem kerülni, amiért ily fertelmes indulatot árultam el. Te sem volnál más. Minden becsületes ember hasonló volna hozzám.
Mert hát, én istenem, az ember egyáltalában csak azért nem lop, mert azt, a mit ellopni érdemes, vigyázza a rendőr, vigyázza a gazda, a szomszéd, az egész érdekközösség. S a ki nem lop, az csak igen kis részben becsületes ember, nagyjában csak gyáva, hát hogyan válogatod ki az óvatosak közül a becsületeseket? Az érzésemmel, az ösztönömmel, meg a tieddel, a mindnyájunkéval.
A tanyától az erdő széléig lemérhető körülbelül ezer lépésnyi távolságot nem hiszem, hogy nyolc percnél hosszabb idő alatt hagytam volna a hátam mögött, pedig egy kicsit még mindig sántikálnom kellett. Bár a bakancsomat egy csöppet sem éreztem. Jó útra tért, becsületes és barátságos bakancs lett a régebbi komiszból, mely annyit kínozta szerencsétlen ballábamat.
Dömötör annyira becsületes, önzetlen logikájú, tisztaszivü és jóhiszemű ember volt, hogy ilyenkor szeretett volna szemtől-szembe találni egy istent, akinek megköszönje, hogy megnyitotta előtte a legmagasabb rendü élet kapuját.
Egyenes, becsületes, őszinte fiúnak ismeri, s ez nyerte meg szívét. Elég az hozzá, szeretik egymást, s ez elég Klárának, hogy ha a család nem is fogadta nagy örömmel keblébe, föntartsa állását s boldog legyen. De jelenlétemmel nem akarom bonyolúltabbá tenni helyzetét s megnehezíteni küzdelmét. Elmegyek s élek tovább a magam módja szerint.
A hozzám legközelebbre eső »pislicárok« amint Nagy főhadnagy úr nevezte az imént, egyébként mondom, felette derék és igen lelkiismeretes, igen becsületes munkát végző szanitéceinket egy vékony vízmosás szélén iparkodtak fölfelé vászonponyvás szekereikkel és bizony már szemmelláthatóan kimerült lovaikkal. Hollá!... integettem nekik a sipkámmal is.
Illő reverenciával kihúztam zömök nyakából a dugót és leeresztettem torkomon egy becsületes kortyot. Mi tagadás benne, jól esett, bár sohasem voltam italos természetű. Most azonban aképen éreztem magamat, mint akit felette puha és meleg bársonnyal simogatnak, azonkívül, hogy hízelgő szeretettel még az orcáimat is megsimogatják.
Én nem is tudom, mondta, hogy nem lehet szeretni ezt az életet. Mikor ebben minden olyan szép és olyan becsületes. A királylyal sem cserélnék, ha kint lehetek a pusztán. Lám, most november van és a ködjárás mennyi elevenséget hoz az üres rónaságra!
No, csakhogy látod. De azt is látom folytatta eltünődve hogy most nincs itt senki, aki parancsoljon. Egyedül vagy, magadnak pedig azt parancsolhatod, amit akarsz... nem? De nem ám! Furcsa... Dehogy furcsa! Tudhatnád, hogy a katona úgy értem, hogy a becsületes és bátor katona sohasem hagyja el azt a helyet, ahová állították.
A Nap Szava
Mások Keresik