United States or Chad ? Vote for the TOP Country of the Week !
A fiam azzal fenyegetőzik, hogy agyonlövi magát, ha maga nem lesz az övé. Az övé... Azt a gyerek másképpen gondolja, mint én. Ő ostobán, szerelmesen, én meg ugy, hogy mindannyian meglehetünk vele elégedve. Ő is, aki szerelmes maga is, aki nem szerelmes és én is, akinek gyermekem életére vigyázni kell. Azt mondom magának, hogy az én gyermekem nem a senki fia. Hallgassa meg s nem lesz belőle kára.
Én leszámoltam mindennel, s egyedüli óhajtásom e zárda falai között tölteni életemet. És nem gondol arra, kinek koczkára teszi életét? kérdé mély érzéssel Veronika, levonva maga mellé Dóziát, s szeretettel fogva át derekát.
Ez pedig gyalázat, kérem mert... Elég az ahhoz kérem, hogy gyalázat s én igen nagyon pirulva végzem a levelezést ebben a boltban, a mi az enyém is és a miben az én nevemben is folyik ez a engedelmet kérek rongykereskedés. Hallottam, hogy fölállott. Recsegett a czipője is, meg a padló is lába alatt.
Most, urambátyám, meg fogja engedni, hogy szívem hő vágyának engedve, Tatárországba utazhassam a boldogtalan Ilka megszabadítására, hogy visszaadhassam egyetlen leányát annak, ki a másikat általam veszté el. A békeség kötve van, oltalma alatt bátor lesz utam, melynek czélját senki sem fogja oly szívvel-lélekkel teljesíteni, mint én.
Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: Mért nem tesz az Isten most csudát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a Duna, hogy a Tisza belém omlana.
Mondja csak, kis leány, fordultam hozzá legnyájasabb hangon nem onnan való maga? Kinyújtottam karomat és a porráégett tanya romjai felé mutattam. A leány kimeresztett szemmel nézett a mutatott irányba. Igen, ott... Ott laktunk. Én is ott laktam. A néni is, a többiek is ott laktak és most is ott laknak.
Erre azonban nem került a sor, Regina egy lankás magaslat tetejére érkezve, megállt és ernyőt formálva szemei elé a tenyeréből, figyelmes vizsgálat alá vette az előttünk kibontakozó tájat. A leereszkedő esti homály dacára itt már én is pontosabban tájékozódtam.
Deák fájdalmas pillantást vetett a tolvajra s a rendőrhez fordulva mondá: Azt a ruhát csakugyan én ajándékoztam neki. Adja vissza neki, és bocsássa szabadon. Si accepisti, nega! Az ötvenes éveknek elején volt itt Budapesten egy kellemetlen egyéniség, akit senki sem szeretett, ellenben mindenki félt tőle.
A szobrász e pillanatban nem kívánt egyebet, mint hogy megugorhassék a bókok és bocsánatkérések e viharos zápora elől. A feleségem ... szaladt ki piros, nedves ajkai közül az a szó, amely most egész öntudatát megsemmisítette, mint ahogy a napsugár fölissza a nyári vizek párolgását. Semmi, semmi ... csak én már szeretnék hazaszaladni, uram. A kapitány szeretetreméltóan mosolygott.
Éreztem, hogy ösztönszerűen kitalálta a gondolatomat. Ennélfogva könyörületes szamaritánus akarok lenni és mindent letagadok, sőt még az igazság nyakát is kicsavarom. Miért gázoljak végig szegényen épen én? Gázolt már ezen eleget a sors akkor, amikor megteremtette. Dehogy nem vettelek! kiáltottam s még a szememmel is vágtam egyet hozzá úgy meresztettem rád a szememet, hogy majd kiugrott...
A Nap Szava
Mások Keresik