Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 29.
Még a szeme se rebbent. Szívem, kis galambom, most lehet ám, de hamar!... Még egyet..., még egyet..., no még!... Maga bolondos, nyögdécselte az aszszonyka borzongva. Maga telhetetlen... hallja e, jön a sneff, pszt! Hallgatództak. Csend volt. Már a fekete rigók is elhallgattak. Egyetlen egy sikkantott még egyet, jó messzire innen.
Átkozott paprikás csirke! Csak addig meg ne halnék, a mig hazaérünk. Nem élek odáig. Végem van, meghalok, a gyomrom kiszakad! A fiamnak viseljétek gondját. Servus világ!“ Az arcza kék, zöld lett, a szemei kimeredtek, a kíntól vonaglott: egyszer csak észreveszi a sógor, hogy ugyancsak füstöl ám Pistának a bekecse elől.
Jaj kéröm szépen jelenti az ember nem is panaszkodtam én az ellen akkor sem. De nem akarja kend vállalni. Hát akkor kéröm szépen nem vót helyén az eszöm. Jól van az nagyon, szerdára be is hozom. Mert nem olyan embör vagyok én. Még a király is szeretött engöm. Kéröm szépen. Jól van mondja a bíró akkor most elmehet. De nem mögyök ám kéröm szépen szól az öreg mert szóm van.
A csatlós nyergéről egy széles, de lapos iszákot oldozott le és a levéllel együtt átadta Ivánnak. Kegyelmed az öreg Iván, a kulcsár? Akkor kegyelmed számára is lenne ám valami átadni valóm a vendég leányasszonyka részéről, suttogá, tarsolyforma tarisznyáját oldozgatva. Fogd be a szádat, bolond! Majd, ha lejövök!
Ám ahol csak tehette, célzásokat ejtett el arról, hogy Dömötör végre is mindent a feleségének köszönhet.
Hanem egyet kifeledett a számításából, kedves Samu. Krebsler nagyot nézett. Csudálnám, gróf úr. Azt, hogy nekem van ám egy különös bogaram; nem a grófi cimer, legyen nyugodt; azzal már elkészültem; hanem az a rögeszmém, hogy én nem veszek el olyan nőt, aki nem szerelmes belém. Talán ezért nem is házasodtam eddig. Ez már nem a gróf bennem, hanem a férfi.
A tatárok rövid nap reánk ütnek, pedig pénz és szép leány nekik is ám inyökre van; ha a huszti várat előttünk kirabolhatják, addig várhatsz Szirmay Ilonára, mint én az ott lerakott kincsre, azért hogy mind a ketten boldogulhassunk, én a huszti várat ostrommal foglalom el. Ostrommal? Csudálkozék a bojár, hisz erre az én magos rokonom, a moldvai vajda egész serege sem volna képes ágyúk nélkül.
Szeliden fogta meg a kisleány karját s odalódította a legényhez. Aszondom, nekem ne rezonirozz, hogy ha fenstrálni nem rösteltél; most tedd ám jóvá. Tercsi abbanhagyta a sírást. Olyan lett az arca hirtelen, mint a nyári égbolt hamarosan múló zápor után: ragyogott, mosolygott.
A Nap Szava
Mások Keresik