United States or Austria ? Vote for the TOP Country of the Week !


Én gróf Karthágoy Hannibál vagyok; a zsebmetszők hirhedett vezérét keresem, a kitünő tekintélyü Knödlfressert. Én vagyok az! szólt rekedt hangon egy gyanus külsejü alak, gyanus léptekkel mozdulva előre. Örülök, hogy van szerencsém önnel megismerkedhetni. Szólt a gróf: én egy sajátságos megbizással jöttem önhöz.

Tessék csak felsétálni. Ez már hatalmas párt! gondola magában X. ur. S még a „habarékokazt merik mondani, hogy csak hetvenen vagyunk! A pompásan butorozott salonban egy jól táplált asszonyság fogadja az érkezőt. Pompás salon, kövér dáma, ez nem lehet demokrata nyusz pepersz szerkesztőségi iroda. Nem tudom, helyen járok-e? A legjobb helyen, kérem alásan. Én a directeurt keresem. Az én vagyok!

De nem veszekszem s nem keresem a házasság veszedelmét. Inkább elutazik. Inkább elutazom. S mondja, miért tart úgy a házasság veszedelmétől? Maga nem ötven esztendős. Mert tudom, hogy minden asszony elégedetlen s mindegyik az urától kéri számon, amit az élet tagadott meg tőle. Már pedig az élet mindenkitől megtagad valamit. Semmi kedvem egy örök szemrehányást hordozni ártatlanul.

Hanem , hogy eszembe juttattad a képeket öregem; egy kérésem van hozzád, adj ötszáz forint előleget. Előleget! mondá elszörnyedve Atlasz úr. Előleget, ötszáz forintban! Hát mennyibe fog kerülni az egész munka? Azt csak a munka végén mondhatom meg, de az ötszáz forintra azonnal szükségem van. Egy pár kiabáló adósságom van, azoknak a száját akarnám betömni. Adósság? Mi az az adósság?

Egyszer jön egy állat, valami nagy kutya, ugy láttam az első perczben s felkapja a gyereket a cselédház elől s eliramodik vele. A gyermek visít, igy: Jaj! Jaj! én beszaladok a puskáért, de a mire kijöttem, már vége volt mindennek. Farkas volt, nem kutya. Ide beszemtelenkedett s elvitte a fiam. Ezt keresem, ezt a dögöt, hanem még nem találtam meg. A szivembe szaladt minden vérem.

Alig tudta elhebegni, hogy ő nem is tudta, hogy nincsen benne alany és állitmány ... JÁNOS: Csak állitmány ... JÁNOS: És ez az ur még verseket mer irni? KATICA: De mennyire, csakhogy ez után már nem hozzám, hanem ujra a barátnémhoz, az én legjobb barátnémhoz ... Hogy kissé feledjek, azóta sokat olvasok, de most már soha sem keresem a módhatározót ... JÁNOS: Pedig ezt még mindig nem tudja ...

Egyszerre csak lassú, alázatos köszöntés riasztotta föl álmodozásaiból és anélkül, hogy az idegen belépését észrevette volna, ez már közvetlen előtte hajlongott. Leonhardus barátomat keresem! monda mély bókolással. José megrezzenésében szótlanul bámult az ijesztő soványságú alakra. Páter Julián állott előtte.

Én Szatmár és Máramaros vármegyék alispánjait keresem; az úton hallám meg, hogy ők a vadászattal delectálják magokat, és én ide fordultam. Kivála a vadászcsapatból négy férfiú s az első, fentebbi kérdezőnk magát és társait mutatá be a kapitánynak, mint a keresett személyeket.