United States or Åland ? Vote for the TOP Country of the Week !
A más szép gondolatai révén, talán kérhetek egy kis helyet könyvtára egyik zugában. Ezt a virágot önnek akartam adni, de most már nem adom. Nem akarok kvittelni önnel. Azt akarom, hogy adósa maradjak. Isten önnel, Monsieur Vidovics. Köszönöm, kisasszony, Isten önnel. S megindult az alsó ház felé. A leány folytatta útját, de pár lépésnyire megállt, s visszanézett.
Szívesen adok rá előleget s apámtól azt is tudom, hogy ön szegény. De ez nem tesz semmit, még jobban szeretem igy, tudom, hogy nagy gondot fordít majd az én csúnya képemre. Holnap már ülhetek, ha ugy tetszik. Köszönöm, higyje el, hogy nagyon szorgalmas leszek. A festő fölhivta a házmesternét, s leküldte a pénzt a házi urnak.
Tulajdonképpen gyámleányomé, de én kezelem, miután ő kiskorú. És meg van a földekkel elégedve? Kitűnő minőségűek. Ha kivánja gróf úr, megmutatom tervrajzát a birtoknak. Köszönöm, most nincs időm, de el fogok jönni barátommal, kit a dolog érdekel, én magam keveset értek az ily adás-vevéshez, s csak is az első lépés megtételére vállalkoztam, a továbbiak az ő személyes teendői.
Öreges úr, fiatal nővel, dörmögött magában, visszahúzódva az ablaktól, nehogy meglássák a vendégek. Köszönöm szépen, jóllaktam már az öreges urakkal, kik fiatal nővel jönnek hozzám. Talán ezt is valami pap küldte, hogy beleszerettesse a fiamat. Az én kastélyomban bizony nem fog többé semmi öreges úr fiatal nővel garázdálkodni. Megszököm a mezőre, aztán ha megunták a várakozást, elmehetnek.
Ő anyámnál szolgált, engem születésem óta ismer, még ma is tegezem, mint kis gyermekkoromban és törhetetlen hívem s tőle soha senki sem tudhat meg semmit, mi az én titkom. Az eltünt leány neve? Pármai Teodózia. Oroszlay elhagyta helyét. Köszönöm, több kérdésem nincs! De még egyet, nemde a detektiv- főnökhöz nem fordulhatok? Nem, csak legvégső esetben, de remélem, arra nem lesz szükség.
De most itt hagylak; megyek köszönni a feleségednek. Előbb igyál egy pohár konyakot. Ez az egyetlen igazi öröm, amiben most szegény, elzüllött házamban részed lehet. Te, pajtás, köszönöm, hogy megmentettél ettől a kirándulástól.
Hátha bejön a leányom s meglátja... Nézd, ott a függöny árnyékában lapul a fehérképű dán, mellette az a két sunyipofájú fickó: Bardolph és Pistol, a szerecsen, meg Richárd, a sátán... Nem akarom látni őket... Ward János összeborzongott, de a beteg most már megnyugodva folytatta: Úgy, köszönöm, János. Mind elmentek. De hallga... Mintha az a bortömlő énekelne itt valahol a ház körül.
Köszönöm, viszonzá Dózia, reszketve emelkedvén föl helyéről, s hálás mosolylyal fogadta el a fiatal pártfogónő karját, ki kivezette őt a teremből.
Ez szebben hangzik, viszonzá nevetve Eszthey, mialatt egy pohár bordóit öntött le. Köszönöm! Mily szárazon, hidegen ejted ki e szót, mintha jobb szeretnéd az ellenkezőt. Nem tudom, nem szeretném-e jobban. Hermance! kiáltott föl megrovóan Eszthey. Csak nem akarod magadat azon hölgyek közé sorozni, kiket férjeiknek félteniök kell? Azokat jobban szeretik a férjek. Milyen beszéd!
Igen, igen, nagyságos asszony, átdolgozom a könyvet. Az asszony már fölállott, bucsuzott, s boldog nyugalomban indult hazafelé. Tanár ur! Nem azért jöttem önhöz, hogy tréfálkozzék velem. A mit gondol, azt mondja ki nyiltan, őszintén, himezés-hámozás nélkül. Ha ép az eszem, hát ép, köszönöm, ha nem az, az se ejt kétségbe, el vagyok készülve rá.
A Nap Szava
Mások Keresik