United States or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Éj vala, s Babocsay serege vizsga éberséggel leste az egész tájékot, midőn a táborszemek egyszerre szokatlan vörösségben láták világlani az eget s gyaníták a tüneménynek szörnyű okát. Nemsokára visszatért kémleléséből Karácson Tivadar, s jelenté a tatár sereg kettészakadását, s hogy a kisebbik osztály másnap szándékozik a magyarokat Nagybányánál megtámadni.
Igy... még egy kicsit... még, még! Hiszen már alig marad valami. Látod!... És még ebbe is belefér az ilyen sovány kutya. No, de most már csak elég szűk lesz? Elég. Igy jó lesz! Ne ereszd el... Fogom. Persze, most ki kellene belőle bújnom... Bújj ki. Ej, hát nem bánom, nevetett elszántan a kis Regina kigombolom és kibújok. Nem is tudom, mit teketóriázok veled annyit... Okosan.
S mikor az inas marhahust hozott, makarónival körülrakva, az inast igen nagy félelmek közt szólitá: Ide ne hozzon kigyelmed nekem valami kigyót vagy békát, mert én itt ezen helyen szörnyet halok ám. Ej, nagytiszteletü ur, mond a grófné, hiszen nem kigyó ez, hanem tészta.
Ne szorítsd a kezemet... hagyj békét a karomnak. Mondd, hogy szeretsz. Nézd, hogy epedek érte. Vallj nekem szereimet, egyetlen egyszer, most. Menj az asszonyodhoz. Itt vagyok, egyetlenem! Nála vagyok. Ahhoz menj, ahhoz a másikhoz... Ej, nincsen. Te édes, egyetlen, drága. Aki a levelet írta, ahhoz menj, mondom. Úgy e, gyönyörű stilus? Másodszor vagy odáig miatta.
Az öreg asszonyság fejét csóválta s ijedten és szemrehányólag nézett férjére. Ej! ej! már megint? mondá félénken. Ha Sándor megtudná!
Egy ideig rajta volt, hogy megértesse vele, micsoda képtelen gondolat ilyenkor oda baedekerezni, de minél többet beszélt, ez az Őrült Janka annál nagyobb kedvet kapott a vállalkozáshoz. Azt képzeli, hogy valami elhagyatott tündérkertről van szó. Utóljára Terkának is eszébe jutott, hogy: igaz, ő sem volt még Almáson áprilisban soha; ej, be furcsa világ lehet ott ilyenkor!
Addig azonban még sok minden történt. Látom, hogy apám csapkod, lármáz s mama jár utána. Velem a haragosat adta. Nem szólott hozzám s ugy ment el mellettem, hogy meg se látott. Na fiatal ur, mondja egy reggel a szobaleány majd mesterségre adják. Most mondta a nagyságos ur. Ej, ha, gondoltam, ennek fele se tréfa. Emlegettek affélét azelőtt is, de annyira komoly még egyszer se volt a harag.
Éj volt, sötét volt, petroleum még világon sem volt: a retek-utcza 212. sz. ház ajtaján egy köpönyegbe burkolt férfiu surrant be, ki ugyanonnan a leghirhedettebb tolvajoknak éji gyülhelyül szolgáló 8. számu pinczeszobába lebotorkázott. Hah? ki az? kiálta egyszerre tizenkét alak, kiket a dohányfüstben nem lehete egymástól megkülönböztetni.
Úgy kacagott, hogy a zsebkendőjébe fulasztotta a kacagását, miközben a szemét törölgette. Olyan furcsa kacagást én még sohasem hallottam. Hogy az a kölyök!... házasság!... gyerek!... ej, de bolond! Miért lenne „bolond"? Te is fiatalon házasodtál, mondta Ida néni. Éppen huszonnégy éves voltál. Az ember addig rakjon tűzhelyet, amíg fűteni tud benne.
Az úr: Ohó, alig néhány napja, hogy rákaptam egy kicsit arra a „pártizásra"... Az asszony: S máris azt hiszi, hogy a spárga várhat magára nyolc helyett félkilencig. Az asszony: Vagy én. Hát nem mindegy az? Az úr: De mennyire nem! Az úr: Ej, mit a spárga!... te vagy jó, gyönyörüm, te! Az asszony: Hízelkedő! Ne higyje, hogy ezzel félrevezet. Ma nem hiszek magának; egyszer már szószegő volt.
A Nap Szava
Mások Keresik