Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 10.
Semmi! viszonzá majdnem szomoruan a leányka. Egyáltalában azt hiszem, ő nem sokat törődik velem. Én az ellenkezőről vagyok meggyőződve, mondá hévvel a grófné, mint a ki nem akar egy kedvencz eszméjétől megválni. Jakab nem az az ember, ki valakivel játékot üzzön s föltett szándékát halogassa. Nem tartozik a kaczér férfiak közé és ő soha sem mutatott mást irántam, mint tiszteletet és barátságot.
Diniért, az ő boldogságáért, még azt is megbírnám tenni, hogy odaengedem neked, tedd boldogabbá, mint mellettem lehetett; én bizony a feleségi mivoltom mellett nem lehettem csupán csak a szeretője; ez, úgy lehet, hibám; de nekem is vannak igényeim s én amazt választottam, már ez így van; így volt vagy tizenöt esztendőn át; most te esetleg végkép felforgathatod; de vigyázz! gondold meg, jól gondold meg, mert ha boldogtalanná teszed Dinit, akkor velem gyülik meg a bajod, édesem, tudod, én nem tréfálok.
Mintegy két nap futhattam velök többnyire az erdők homályos útain tágítlanul üldöztetve; végre nem bírhaták fáradt tagjaim a gyermekek terhét, és sikoltozások minden rejtekemben elárult volna, e felett nem lelék a vadonokban semmit gyenge éltöket táplálni, ők velem az éhenhalásnak valának kitéve.
Úgy tudom, kikérdezték a bérkocsist, ki amaz éjszakán hozzánk hozta, de az nem adott semmiféle fölvilágosítást a fiatal grófnak, ki többször tudakozódott Dózia után. Obrenné hallgat, s más nem tud a dologról semmit. És Eszthey gróf? Volt nálam, kétszer keresett, de úgy intéztem, hogy ne találkozhassék velem.
Azok odalenn soha se bántak velem ilyen gyöngéden. Valamin gondolkozott, de ugy megerőltette a munka, hogy könnybe lábadtak a szemei. Min töröd a fejed? kérdezte a másik. Valami hasonlaton és nem jut az eszembe semmi. Pedig minden munkám tele van hasonlatokkal és micsoda friss és találó valamennyi.
A szoba közepén azonban már elhagyta az ereje, megtántorodott s keserves, hosszú sóhajtás szakadt föl a melléből. Panaszosan, inkább nyögve szólott: Igy ne beszéljen velem, nem hallgatom... A méltóságos asszony is észrevette, hogy ezzel a hanggal nem megy sokra s másképen próbált beszélni. Maradjon a kisasszony. Minek olyan érzékeny?
Az istennyila sem csaphatott volna belém nagyobb rosszindulattal, mint az a parancs, amit néhány perc mulva maga Morelli kapitány úr közölt velem, aki tudtomra adta, hogy én nem fogok elmenni a századdal, hanem »megfigyelő és biztosító őrszem« gyanánt továbbra is itt maradok. Borzasztó savanyú képet vághattam, hogy a kapitány úr is azonnal észrevette rajta a megrőkönyödést.
A fülében csengett: „az én vérem, az én nevelésem; az én akaratom lakik benne." Még csak ez kellene! Inkább dőljön össze a világ, de rögtön! Olyan hangon, amelyben szinte kényre kegyre megadás volt, kérdezte: Mondja mama, mit akar velem? Én? Semmit sem, fiam. De lásd. én mindent tudni szoktam. Most is mindent tudok. Sőt tudok hallgatni is arról, amit tudok. Ameddig jónak látom.
Nem sokat törődik a képekkel? Semmit. Már voltak annyi bizalommal egymás iránt, hogy a festő megkérdezhette: De a leányával igen? Velem se nagyon, mondta a lány s keserűen legyintett kezével a levegőbe. Nem tartozom az üzlethez, ő pedig csak üzletember. Egész nap nincsen itthon, szaladgál a városban, mint valami commis, gorombáskodik itt is, ott is; nyer, veszt, de én senki vagyok neki.
Ettől az aggodalmadtól még nagyon boldoggá tehetsz. Az asszony megdöbbent. Komolyan mondod ezt? feltételeznéd rólam? A hazárdjátékod után, amelyben számomra annyi igéret volt, te ezen megütközöl? Magad akartad, hogy szeresselek. Ime a bűnhődésem. Még csak nem is tisztelsz; megvetsz. Imádlak és te ezt jól tudod. Nem, nem igaz; nem szeretsz; akkor nem beszélnél így velem, Csak pörölj; csak szidj.
A Nap Szava
Mások Keresik