Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 10.
Te rendelkezhetsz velem, mint a tulajdonoddal. Mindenkit megérdemelsz, mert én szeretni tudtalak és csak téged tudtalak szeretni és sohasem tudlak nem szeretni, drága szerelmem. Van Roosen bárónő még szebb volt, mint valaha. A délutáni napsugár aranyos fürdőjében átlátszó bőre úgy ragyogott, mint a pároszi márvány.
Hogy az embert álmában a legbolondabb képek gyötrik, melyeket nincs ereje elkergetni, azt értem, az megesik mindenkin; de hogy ébren is álomképek kínozzanak, hogy azt lássam, a mit nem hiszek, a mit nem akarok látni, ez csak velem történhetik meg. Okoskodjunk csak! Klárát rágalmazták, ez a rágalom a fülembe jutott. Hát mit tesz az?
Azonban társaság nélkül se tudok élni. Valakire, akárkire szüksége van az embernek, hogy szót váltson vele. Egyedül, nagyon is egyedül vagyok. A multkoriban például megesett velem az, hogy ültem a korcsmában ebéd után és sehogy se tudtam fölkelni az asztal mellől. Mit csináljak, hova menjek, ha bezárul mögöttem a vendéglő ajtaja?
Az csak azt bizonyítja, hogy van olyan asszony is, aki tudna velem szerelmesen beszélni. És te ővele? Miket írtál te neki? Meg mernéd mutatni? El mernéd mondani? Ha akarod, rögtön. Ne, nem akarom. Ha csak egyetlen szó volna is benne, amit már nekem mondtál... Mit tennél, Boriskám, életem?! Én már senkid sem vagyok, ne beszélj így velem. Kikaparnád a szememet, mondd, mondd! Azt én nem mondom.
Én Dóziáról többé nem kivánok tudni, s átengedem őt örökre önöknek. Ő velem nagyon háládatlanul bánt, s legfőbb óhajtásom, nem hallani többé róla. Ön tudja, mennyi félelmet álltam ki miatta, mennyi zavart okozott ő nekem. Megtartottam szavamat, mit anyjának igértem.
Ez annyi, mint egy lovas katona! RIZA: Apa, mondd: miről akarsz ma magyarázni? IDA: De ő nemcsak apa és tanitó, hanem férj is, az én rossz, csapodár férjem. IDA: Istenem ... tudom, hogy maga jó ... ne nehezteljen rám ... de édes Katica, én olyan boldogtalan vagyok. És ha az ura velem akarna távozni, hivja vissza! János követi őket Jenőt kézenfogva.
Hogy kövérebb legyen, négyszáz markot fizettetnek velem a kosztjára. Az a másik pedig meghal. Majd lerántotta rólam a kabátomat, ugy megfogta. No, Herr Ungar, van igazság? Pohlék visszafordultak, fáztak. Ha kocsi jött, összenéztek s ujra lekapták a szemeiket egymásról.
Én tartásáról gondoskodom, de azt kivánom, hogy igyekezzék lakást venni a Holcsi-házban, s ha észreveszi, hogy úrnője visszaérkezett, tudassa azt rögtön velem. Megteszi? Ezer hálával, gróf úr! kiáltott föl örvendve Zsófi, de észrevehető meglepetéssel arczán. Csókolom kezét ez ajánlatért s holnap már tudakozódom a házmesternél, kaphatnék-e nála lakást a Holcsi-házban. És jelenleg hol tartózkodik?
Ha én haragszok magára, neköm se szabad a sütétbe a háta mögé óvakodni, hanem kétször jól pofon vágom, oszt akkor előtte állok, tudja, ki az ellensége; törjön le vagy csináljon velem, amit bír... Már ez legföljebb gorombaság, de nem gyávaság... Nono. Lassú sétába kezdett a szerencsétlenség-érte ember.
Jó fiú vagy, okos ember vagy, de ebbe a dologba csak puja vagy... Látod, úgy áll ám a dolog, hogy épen útban vagyok Zsenkóékhoz. Az éjféli vonathoz indultam... Már nagyon zaklat. Itt a levele. Szivére tette a kezét. Lehet, hogy igaza van. Hát legyen nektek lud, ha kövér... Megyek. De látod, elszédültem egy kicsit... Ne törődj velem Jánoskám, ne... Összecsuklott. Behozattam a kórházba.
A Nap Szava
Mások Keresik