United States or El Salvador ? Vote for the TOP Country of the Week !
Sietek; vendégek vannak nálunk; nagy ozsonna készül s csak úgy lopva szöktem ki: anyuska azt hiszi, a fagylaltgéppel foglalatoskodom a kamarában. Hogy mit mondanék, édes menyországom? Megint valami újat; azt, hogy szeretem, szeretem a megőrülésig... A leányka sóhajtott. Ez már nem is olyan új; de énnekem annál inkább van ám ujságom a maga számára; férjhez akarnak adni...
Még az öregek találmánya ez, ama régi sátorkorszakból, mikor ló hátára tették a házat s odább vitték egynapi járó földdel. Ez valami rácfajta szó, azelőtt csak csilsátornak nevezték, amint hogy nem is más, mint sátor.
A nagy udvarban itt-ott került valami csontféle, azt elvitte magával a sarokba s ha megette, még annyi bátorsága sem jutott, hogy a galambok fürdőjének menjen inni. Megvárta, amíg lovat itatnak s a kút rossz vizét nyelte. Holló eddig, ha a kis udvarából a fagylaltos bádogok kíséretére indult, udvarunkon áthaladtában soha ügyet sem vetett a kollegákra.
Estére se harangoztak még s már nyilvánvaló lett a két asszony előtt, hogy az anyatej nem sokat használt. Talán még ártott is. A gyermek szeme mind nagyobbra dagadt s véresebb lett és most már folyton hasonlatosabb lett hozzá a másik is, mintha valami utálatos, borzalmas nyavalya el akarta volna lepni az egész fejét. Néha a homlokához kapott s még élesebben visított.
Mit kell itt látni? Azt, hogy nem vagy kivétel. Nem emlékszem, hogy ilyen érdemet akartam volna magamra akasztani... Nem is hiszem, hogy valami glória-féle világítana homlokomon. Fityeg valami efféle a homlokomon? Regina pityergésre húzódó szája most egy pillanat alatt mosolygósra csucsorodott, s a következő percben már el is nevette magát. Ná... válaszolta derülten nem »fityeg« semmi.
Eközben folyvást hallotta a ferbli-jelszavakat, avizókat, kommandókat: „mi a vizi?!..." "besszer"! „rebesszer"! „hivok"! „blindre! megadom! mije van"?! Mindig őneki volt legtöbbje félálmában is és mindig elvitte a kasszát; olvasta a sok nyereséget: tíz, húsz, száz forint, ezer forint, egy millió forint!... No, ez már valami!... Erre maga is megijedt, felriadt.
Kit vágtam le puskaaggyal a felém rohanó tömegből, kit ütöttem le ököllel... nem tudom... Volt-e valaki a fiúk közül mellettem, vagy nem volt... Még Varga őrmester bömbölő hangját sem tudtam a borzalmas ordítozásban fölismerni. Most egy nehéz ütés tompa sajgása nyilalt tagjaimba. Lábon akartam maradni, de nem bírtam... Megtántorodva hátráltam vissza és belezuhantam valami bokrok közé.
Tovább, ha mondom! S egyszerre a nélkül hogy valami átmenetet talált volna a dühből idáig, lelkesedni kezdett. Most nézze, most. A feketét... Ni, hogy vezeti a lovászt. Több esze van, mint annak a baromnak, azt mondhatom. Megállott s ugy bámulta a lovat, a mely akkorra már szétugrott a többi közt s két lábra ágaskodva nyerített föl a tornáczra.
Ha ugy parancsolják, hogy mondjam, hát mondom, csak éppen hogy az ügyvéd urral szeretnék pár szót váltani, mert nem akarnék csak ugy a magam jószántából valami olyast mondani, a mi megnehezítené az ügyemet. Elég sulyos az már ugy is. Ott kezdtem, hogy sokkal hamarabb születtem meg, mint a hogy apám elvette az anyámat.
A szemeiből kibeszélt a kétségbeesés. Egyszerre valami belső ösztön arra késztette, hogy letérdeljen és imádkozzék. Nem létezett számára, körülötte senki, félig önkivületben kezdett el imádkozni. Semmi új sem jutott az eszébe, pár szót ismételt folyton a Miatyánk elejéről. Mellette a mentőkocsi elé fogott ló kaparta a földet és nyerített az istálló után.
A Nap Szava
Mások Keresik