Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 16.
Szinte melegem lett a gyors haladástól... viszonzá az, nyugodtan állva ki a ráfüggesztett tekintetet, de Klára észrevette hangjának reszketését, s odavetve kérdé: Találkoztál Oroszlay gróffal? A váratlan kérdés oly gyorsan intéztetett hozzá, hogy Dózia megzavarodott. Arcza még pirosabb lett, s erőltetett nyugodtsággal kérdé: Nem hallottam, hogy ő Zalánczon volna és nem is hiszem.
Atlasz úr szinte örült neki, hogy nem látja fiát; mert nem merte vele rossz kedvét éreztetni, s mégis, érezte, nem tudna erőt venni magán; az is nagy megkönnyebbülésére szolgált, hogy a plébános nem mutatkozott a kastélyban, mert őt tartotta e baj fő-fő szerzőjének, de sokkal jobban félt tőle, hogysem szemrehányást mert volna neki tenni.
Derék fiúk... így is kell! Összomlott az egész támadás. Meg vannak állítva. Hátrálnak! Az öreg úr kezeit dörzsölgette örömében s egy szempillantás mulva már messze járt tőlünk, hogy a front valamely másik pontján dícsérje meg a fiai ügyességét... Varga őrmester nagyokat fújva ráncolta össze homlokát. Azt mondta a kapitány úr, hogy hátrálnak? kérdezte szinte megütközve. Intettem, hogy azt mondta.
Borzasztó ostoba képet vághattam, pedig nem tartozom azok közé, akik bármily váratlan dolog fölött sokáig szoktak eltünődni. A kis Regina hirtelen kibukkanása szórul-szóra a sötétségből azonban oly hihetetlenül gyorsan lepett meg, hogy kisodródtam a rendes nyugodt kerékvágásból és csöpp híján szinte elvágódtam.
Mint mondtuk, ő közel volt a negyven évhez, sőt többen azt állították, hogy túl van rajta; mind a mellett feltünő szép asszony volt s ama hölgyek közé tartozott, ki bár szinte, mint annyian, kivette részét az élet küzdelmeiből, sőt csalódásaiból is, de az nem látszott meg arczán s nyugodt báj ömlött el vonásain, mintha sohasem látott volna szomorú napokat, vagy az idő nem merte volna érinteni fiatalos szépségét.
Összeesett ránczos arcza szinte megszépült a sugárzó örömtől és szemei csillogtak a könnyektől, midőn ez egyházi magas méltóság ily szép elismeréssel beszélt gyermekeiről és látta, hogy gyermekei olyan műveltek, olyan könnyedén és fesztelenül viselik magokat e főúrral szemben, mintha magok is született nagy urak volnának.
A leány tetőtől-talpig végigmért, azután elém állt, kidüllesztette előre álló melleit és nyersen, kihívó, szinte sértő hangon akkorát kiáltott, hogy szinte csattant: Mondd... hogy hívnak téged?
Nagyon ki lehetett éhezve szegény. Kiadósabb lett volna szalonnával próbáltam megindítani a diskurzust, az ilyen katonakenyér szinte megkívánja a szalonnát. Nem akar? Szívesen adom. Nem kérek szalonnát, válaszolta fejét rázogatva sohasem ettem. Amint tetszik!
Szakadt ingecske, hiányos alsószoknya és minden egyéb tökéletlenség el volt felejtve abban a pillanatban, amint a párolgó étel nagyszerű illata a Regina fitos orrába csapott. Oly mohón nyult a sajka után, hogy szinte kiütötte a kezemből. Add!... Éhes vagyok. Adtam és a kis vörös evett. Én is térdem közé fogtam a »kokeszli«-t és ettem, de persze sokkal lassabban, mint Regina.
Ne járasd hiába a szádat, mert becsapom! Jó, jó... Nagyon is elbízod magad. Az este is csöpp híjja volt, hogy az a veresfejű csertovka meg nem látott. Ebben az egyben igazad van... a veres csertovka szinte meglátott. Ettől a csertovkától félni kell, Sandre... azt gondolom, hogy gonosz lélek és nem ember. Nem fiú és nem leány... az ördög kölyke.
A Nap Szava
Mások Keresik