Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 16.
Furcsán hangzottak ezek a megszokott intések ebben a vad dulakodásban, szinte bosszantották a füleimet. Olyan ez, mintha egy vén tyúk szokásból kotkodácsol... Bizonyos, hogy szörnyű izgatottságában nem is tudta az öreg úr, mit beszél. Egy másik bizonyosság azonban még szörnyűbb hatással lehetett rá. Ezen a szakaszon nem bírtunk az ellenséggel... ezt észre kellett venni.
Jóindulatú, szelíd vonásaikat alig torzította el a halál. Egészen fiatal emberek. Komplett tábori Marsadjusztírungban mind a kettő. Minden vadonat új, tiszta, szinte érintetlen. Tehát egészen friss katonák. Érthetetlen! Látnivaló volt, hogy még egyáltalában nem voltak frontális tűzben, különben nem lettek volna ilyen »újak«. De akkor hogyan kerültek ide és hogyan hagyhatták el ezredüket?
Amint aztán az inda ráakad valamiféle alkalmas tárgyra, amibe belekapaszkodhatik, akkor indul csak meg a munkája. Azután csavarszerűen összehúzódik és ahogy így megrövidül, maga után húzza a törzsét is. Igy kúszik a vadszőlő, így mászik a földitök a fákon, falakon, kerítésen felfelé lassan, de szinte tudatos biztossággal.
Hanem egyszer aztán ő is kapott revancheot a feleségétől annyi szórakozottságért. A menyecske fiatal volt és szinte feledékeny, mint ő. Volt egy házi barátja a tudósnak, a ki inkább kereste azt, a mi uj, mint a mi régi. Hát egyszer nagyon gyanus társalgás közepett lepte meg őket a régiségbuvár. Né-né! kiált fel az asszony; te rólad egészen elfelejtkeztem!
A pénz történetében rendkívül érdekes a test díszítésére ékességül használt pénzek alkalmazása is A csontból, fából faragott remekművű gyöngyök, gyűrűk, kagylókból készült apró tárgyak a vad népeknek szinte kinálkoztak, hogy a csere eszközeivé váljanak.
Amerre szemem ellátott mindenfelé mozdulatlan csend, béke és hangtalan nyugalom borult a tájra. Szinte álomnak tetszett, hogy azokon a lankás nyugati dombokon tegnap és tegnapelőtt este szakadatlanul dörgött és ordított a halál, s csupa tűzláng volt az egész nagy távolság egészen a láthatár legszéléig. Mindennek még a nyoma sincs meg. Eltűnt, mint valamely rég szikkadó forró talajon a tavaszi eső.
Nem... suttogta elfulladt, forró hangon s kis kezei oly erővel szorították azt a karomat, amellyel tartottam, hogy szinte vér serkedt körmei helyén kimegyek... kimegyek... Bocsáss, különben itt esem össze a szemed előtt... Rosszul vagyok...
Mintha egy villámgyors pillanat alatt egyszerre és egészen megváltozott volna ez a vézna kis teremtés, az arca, a szája, a szeme nem az volt, ami eddig, hanem valami egészen idegen... és egészen más. Tömött vörös haja, mint egy égő korona, szinte lángolni látszott fején.
Egy-egy arczot néha megvilágított a fáklya, ha földhöz verték, hogy erőre kapjon, de különben a fenyőrud végén lobogott a szurok s szinte láthatatlan volt az a sok ködember, aki hozta a világosságot.
Aztán a kemencékhez mennek. Itt szinte pokoli a hőség. A színben épen akkor bontogatják az egyik kemence elfalazott nyílását. Szebbnél-szebb kész cserép kerül ki onnan. Kuny Domonkos egyik legénye kezéből cseréptálon hatalmas boroskupát vesz át s az öreg Mészáros felé nyújtja. A társaság kiváncsian nézi a hófehér mázra festett tarka figurákat.
A Nap Szava
Mások Keresik