Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 16.
Csak a gyönge dicséri önmagát; az erős nemzeteket hordoz szívében.« Szállóigévé lett végszavai pedig ezek: »Sokan azt gondolják, Magyarország volt; én inkább azt szeretném hinni: lesz!« Ezek a szavak forradalmilag hatottak a közönségre. Általán az egész mű fölért egy nagyszerű cselekedettel. Mint irodalmi siker szinte példátlan volt. Több kiadást ért és napirenden volt évekig.
Tekintetem azonban hasztalan kutatta végig a láthatárt, sehol az életnek legkisebb nyomait sem tudtam fölfedezni. Mindenütt az előbbi nagy csend és mozdulatlanság bármerre néztem. Valóságos Treuga Dei isteni béke. Ez annyira különös és szokatlan tünemény gyanánt foglalkoztatta érzékeimet, hogy szinte lehangoltságot éreztem, megnyugvás és öröm helyett.
A gulyás éppen a párja lehetett minden olyanban. amitől az egyik, vagy tán mind a kettő is itt maradhatott ma vérbe fagyva. A csárdás az asszonyra pillantott Piros volt az, mint a basarózsa. Nem értette a dolgot. Nem várta ide egyszerre mind a kettőt. Szinte hallani lehetett a szíve dobogását; de látni nagyon is, mert a könnyű ingváll csakúgy hullámzott a keblén.
Ha a közönség nem is, ő már látta Giroflét és Giroflát. S így szólt magában: Milyen vakok az emberek! Azt mondani, erről a két leányról, hogy egyformák, hogy csodálatosan hasonlók! Igen, egy a fejök nemes formája, a teint-jök, mely szinte áttetsző s hasonlók a vonásaik is.
Akkor is érezte, hogy egy zsebéből ki tudná fizetni az egész nagy urat kastélyostul, és mégis alázatos meghunyászkodással fogadta leereszkedő vállveregetését és szinte kegyelemnek tartotta, ha nem dobta ki és nem uszította rá a kutyákat.
Szinte hallja a hangos örömrivalgást, az elragadtatás kitöréseit, melyekkel családja a nagy hírt fogadja: az öreg asszonyságon olyan reszketés vesz erőt, hogy egész estig nem tér magához és le kell fektetni; Manó rögtön lóra ül és az állomásra vágtat a grófi sógorhoz, hogy megölelje és tegezze, és Eveline pirulva megvallja, hogy a csinos fiatal gróf kezdettől fogva megnyerte tetszését.
Nagy keveredés lehetett, hogy ezek közibénk kerültek a saját diviziójuktól. Azonban úgy ordítottak és oly dühvel vetették magukat a sötétségből feltünedező »moszkálik«-ra, mint bármely magyar baka. Fogalmam sem lehetett róla, miféle ezredbeliek lehettek, csehek azonban nem voltak, az bizonyos... Most egy recsegő hang csapódott a füleimbe. Szinte fölkiáltottam örömemben.
A gróf nem szokott imádkozni? Ilyet a gróftól nem igen kérdeztek mostanig. Igazán közel volt hozzá, hogy elpiruljon, amikor azt füllentette: dehogy nem. Én egyébiránt ismertem már a grófot szólt Gina hirtelen és a füléig piros lett. Honnan, gyermekem? kérdezte a gróf szinte kíváncsian. Azon a lóversenyen én is ott voltam a kis barátnémmal, amelyen a lovával felbukott.
Ez a csendes dunnyogás oly szokatlanul melegen hangzott, hogy szinte megütköztem rajta. És meglepett az is, hogy e már jó félórája tartó fecsegés közben egyetlen zavaros félreugrást sem produkált a kis Regina. Elhiszem, hogy jó szívvel vagy hozzám, válaszoltam a tőlem kitelhető legnagyobb nyájassággal, de amint látod, már készen vagyok.
Amikor az asszonynak kezet csókolt, úgy rászorította az ajkát arra a kis kézre, hogy szinte nyoma maradt. Hiába! nem igen érthetett a nagy gyöngédséghez. Mindent olyan erősen, határozottan, olyan egészen cselekedett. Borsody mondta is a feleségének: nagyon derék ember, csak ne szorítaná meg úgy a kezemet; minden kézfogás után összeragad az ujjam...
A Nap Szava
Mások Keresik