Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !

Frissítve: 2025. június 16.


Fölugrottam és odasiettem, hogy lássam, mi történt voltaképen? Kik ezek? És most kis híjján szinte elkiáltottam magamat. Az esti homályban csak közvetlen közelbe érve vettem észre, hogy még egy harmadik emberi teremtmény is van itt... és ez a harmadik lélek a szegény kis Regina volt. De milyen helyzetben és milyen állapotban! Anyaszült meztelenül oda volt kötözve a pajta egyik oszlopához.

Regina vékony hangocskája szinte visítva hasította a levegőt, miközben valami kimondhatatlanul kaján kárörömmel mutatott jobbjával egy tőlünk körülbelül harminc lépésnyire eső lapos területre, mely apró boróka-bokrokkal volt itt-ott meg-megszegve. Mit látsz, mit látsz? Nézz oda, mit látsz? A hajnali párázatban nem vettem mindjárt észre, hogy miről van szó.

A következő pillanatban azonban egész a hajáig elvörösödött. Hein... mégis... Most jut eszembe igen, igen, most jut eszembe, hogy a forrásban kimostam rongyaimat és ugyanakkor a szemed láttára megfürödtem. Igaz ez? Igy volt? Nem tagadhatod, hogy így volt... Piros volt, mint a pipacs. Égő szemei szinte belefúródtak az arcomba ... hevesen reszketett bennük a szemérmes szégyen.

Jakab gróf azonnal megismerte benne a fénykép eredetiét, mit Esztheynénél látott, de mennyivel szebb, igézőbb volt az élő, ki szinte nem tudta róla elfordítani tekintetét, s a csodálat oly őszinte kifejezésével nézett , mintha egy szép álomképet látna.

Maga előtt látta, szinte kézzel elérhető közelségben a kis fekete szobrászleányt, aki pompás fiatalságával, szűzi szemérmetlenségével, gyönyörű testének engedékeny vonakodásával, öntudatlan élvezőképességének végeérhetetlen skálájával, isteni módon átlátszó személyességével, örökké kacér dacosságával neki az első komoly életörömöket nyújtotta.

Sűrű, meleg, bársonyos homály borult mindenre. Az útszéli jegenyék alig váltak el az ég sötétjétől. Szorongató, vaksi homály terpeszkedett kétoldalt s alig húsz lépésre előttünk is keresztülfeküdt az úton. Néha szinte úgy tűnt fel, mintha élne s gyűrűzve, lomhán kúszna, csúszkálna körülöttünk. Éreztem, hogy a húgomnak remeg a karja.

Berukkoltam a friss vízzel, Regina igyál. Ezt úgylátszik eltaláltam, mert a leány azonnal felugrott kuporgásából és mohón nyúlt a víz után. Nagyokat ivott belőle s elégedettségében szinte föllélegzett. Roppant szomjas voltam... mondta lecsillapodva. No, látod! Ha előbb itt lett volna ez a csuda víz, nem dühösködtél volna...

Jól esett, hogy bár néhány óráig, nem kell a Regina gyors lábai után sántikálnom. Oly sebesen haladt, hogy szinte érthetetlen volt, honnan veszi ez a gyönge teremtés a hozzá való erőt. Mert hiábavaló minden akarat és makacsság, ha a lábak fölmondják a szolgálatot. Az ő lábai nem mondták föl, talán még annyira sem volt fáradt, mint én a hozzá képest vaskos és nehéz oszlop.

Egy disznót sem tudnék megölni... Egyszerre kitört belőle a jókedv. Leült egy kőre és szinte hömpölyögni kezdett a kacagástól. A térdeit csapdosta és egész testében rázkódott.

Csakhogy most minden egészen másképen van. Mert én beléd szerettem. Hallgass erről Bandi. Meglep a vallomásom? nem tudtad? nem érezted? mered mondani? Kell az ilyen asszonynak sokat beszélni? A sok kérdés szinte elárasztotta az asszonyt. Egyikre sem bírt, vagy nem mert felelni. A férfi folytatta.

A Nap Szava

kalpagomat

Mások Keresik