Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 12.
Diszkrét dolog, de hát önnek csak elmondom mégis. Különben most elhagyom, nagyon elfáradtam s aludni szeretnék. Nagyot, hosszut, tudja olyan mély álmot, amikor az ember nem érzi az eszét, meg semmit csak elzsibbad. Ha igy sokat beszélek, mindig ugy vagyok. Lássa, ilyenkor volt nekem nagyon drága az édes anyám. Egy nagy kopott divánunk volt a hátulsó szobában, azt nagyon szerettem.
Az aranyat termő szőlő, amelyet Becharus Metallurgiájában leír! kiáltá ámulatteljes csudálkozással... Valóban az! Jó alkalom e sokat emlegetett phenomenon megvizsgálására; felelte rá társa. Várj! Várj! Ahol ez az egy volt, kell lenni többnek is! Végigböngészem az egész lugast. E növényi aranyat meg fogjuk chemice vizsgálni mercuriummal és ércvizekkel!
Deák az országuton látott egy batyus zsidót haladni, s azt jelölé ki tárgyul. Mire a rektor rögtön igy zengedezett: „A zsidó sokat utaz, keveset költ. Utat nem csinál, gátat nem tölt. Mégis neki terem a föld.“ A két nevezetes utazó rögtön utalványozta a négy itcze honoráriumot. Deák Ferencz-adoma.
Itt szokták a házasok együtt elkölteni reggelijüket, s hol Eszthey gróf már várakozott nejére, ki szokott elegáns pongyolájában jelent meg, mert nem annyira ő, mint férje sokat adott a divatos öltözékre! Bertalan gróf jó kedvvel ült az asztalhoz, de feltünt neki neje halványsága. Valami bajod van? kérdé tőle aggodalommal, vagy még mindig nem szünt meg főfájásod.
Nagyon jól festett volna bár két szál káplári csillagocska az új blúzon, dehát nem lettem annak idejében még káplár sem, mert örökös hadilábon álltam bemák-ivadék őrmesteremmel és emiatt persze meg is maradtam végig közlegény-sorban. Láttam néhány pityergős jelenetet is, de nem sokat. Egy ráncosképű, töpörödött parasztasszony sírdogálása hatott meg mindössze különösebben.
Jó táncos, a lawn-tennisben elég ügyes, közepes vivó, ellenben úgy lövöldözi a galambokat, hogy passzió nézni. A földje sok, a búzája csoda, pezsgőben félelmes ellenfél s ha nagyon sokat iszik, úgy tesz, mintha alapjában szomoru ember volna. A legmisztikusabb önben, hogy mindig a szendéknek szokott udvarolni, soha se a naiváknak; az állam-vizsgálaton egyszer megbukott.
Ó, kérem, hagyja el az efféle izetlenségeket. Talán majd későbben. Most csak azt akartam tudtára adni, Vidovics úr, hogy ön téved. A tévedése menthető. Hozzászoktatták, hogy azokkal a szegény leányokkal, akik a szinpadon ugra-bugrálnak, ne sokat ceremoniázzon.
Nem beszéltek sokat; de minden szónak volt valami különös izgató értelme, amit váltottak. „Hát igazán gondolt rám?..." „Lássa, milyen nyomorult a tehetetlen leányok sorsa..." „Még megvan az az almavirág, amit magától kaptam..." „Én meg a legszebb verseimet magához írogattam..."
A gyermek, kivált az apróbb, még olyan módon is szerez ragadós betegséget, ahogyan a felnőtt ember, de már a nagyobbacska gyermek se szokott. A gyermek ugyanis sokat játszik a földön, a padlón, mászkál, guggol, ül és a szoba porában, piszkában a játékát is, a kezét is jól megforgatja.
Az a bizonyos sokat megénekelt hamvasan piros őszi barack bizony elszégyelhette volna magát mellette. Ez a pirulás jutott eszébe a grófnak, amikor most mégis a lugasnak tartott. Gina megrezzent a láttára, mint a vadmadár, amelyet a bokrában meglepnek. Hát maga. kisasszony, nem fél ettől a liliomhervasztó kánikulától? kérdezte a gróf, csakhogy valamit mondjon. A leányka bátran nézett a szemébe.
A Nap Szava
Mások Keresik