Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 20.
Ezek a mai leányok nagyon erős és határozott egyéniséggel birnak, különösen az ilyen árvák, kik korán megszokják az önállóságot, mondá Obrenné, habozva ejtvén ki szavait s Hermancenak föltünt, hogy arcza és hangja nagyon tétovázó és egész lényén nagy izgatottság látszott. Ismeri annak a leánynak körülményeit? kérdé a grófné.
De azt üresnek találta. Dózia nem volt sehol. Senki sem látta távozni, s éppen úgy eltünt, mint amaz éjjel az Eszthey-palotából, egy ujságlapot hagyva szobájában, a padlón heverve, melyben bő és kimerítő leírása volt Holcsi nővéreinek, Obrenné és Somorjayné elfogatásának.
Ő gazdag s én örökre vele s nála maradok, a mi, azt hittem, nagy előny rám nézve, mert sejtettem, hogy szegény vagyok, sőt Obrenné burkolt szavakban többször meg is mondá azt nekem, hálára, szorgalomra intve annak kedvéért, ki gondoskodik rólam, mert nélküle nem élvezhetném az ő nagyszerű intézetét.
Most Hermance szemei teltek meg könnyel, s betakarta arczát, és ez a mozdulat, s levert tartás oly nagy bánatot fejezett ki, hogy a fiatal leány láthatólag megdöbbenve, percz alatt mellette termett és letérdelt előtte. Bocsánat, rebegte alázatosan, mialatt ujra zokogásban tört ki. Ez már valami, mondá diadalmas arczczal Obrenné. Legalább mutatja, hogy megbánta bűnét! De én nem hiszek neki.
Legnagyobb sajnálatomra azt sem tehetem. Esztheyné nagy csodálkozással tekintett rá. Tudja-e, Obrenné asszony, hogy kérésem megtagadása nagyon különös gondolatokat kelt bennem, mondá haraggal. Remélem, nem hátrányomra történik az, grófné, viszonzá nyugtalanul Obrenné. Sőt! Azt kell hinnem... De nem folytatom ezt a kérdést.
Úgy tudom, kikérdezték a bérkocsist, ki amaz éjszakán hozzánk hozta, de az nem adott semmiféle fölvilágosítást a fiatal grófnak, ki többször tudakozódott Dózia után. Obrenné hallgat, s más nem tud a dologról semmit. És Eszthey gróf? Volt nálam, kétszer keresett, de úgy intéztem, hogy ne találkozhassék velem.
Mindezeket elmondta nekem Obrenné szóról-szóra így a védenczemnek még is az ő tudtával és fölhivására kellett bátorságot venni az intézet elhagyására, mert neki egyetlen ismerőse sincs a fővárosban. Mi a neve a méltóságod védenczének? Pármai Teodózia. Különös név, jegyzé meg az ügyvéd, de látszott rajta, hogy csak azért tette ezt a megjegyzést, hogy mondjon valamit, s gondolatait összeszedje.
Úgy valaki mástól hallottam, mert nem ismeretlen előttem... Nemde Obrenné nevelőintézetében volt éveken át elhelyezve Dózia? Majdnem tíz évig volt az intézetben, s mint elmondtam önnek, titokban akarta azt elhagyni, mondá észrevehető nyugtalansággal Hermance. Azt is tudja, grófné, hogy Obrenné Holcsi ügyvédnek a nővére? Esztheyné bámulva tekintett rá.
Vonásai nyugtalanságot fejeztek ki, mi mozdulatain is meglátszott, lassú, vontatott lépéssel haladt vezetője után, ki tágas, diszes terembe vezette, s gyorsan fölcsavarva a villamos gombot, percz alatt fény árasztotta el a szobát, mely beléptük alkalmával teljesen sötét volt. Itthon van Obrenné asszonyság? kérdé a grófné.
Már is elkéstem; otthon kellene lennem, két órája, hogy elhagytam a házat, s ez az ebéd ideje nálunk. Akkor nem tudom, mit tegyünk. Azonban ne mondja grófné, hogy nem adtam a legjobb akarattal tanácsot. A minek azonban nem vehetem hasznát! Az nem az én hibám, hanem a körülményeké, s kérem azoknak betudni, mondá Obrenné feltünő nyugtalan hangon. Igaza van, veté oda kissé hidegen Hermance.
A Nap Szava
Mások Keresik