Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 20.
Miféle új bonyodalommal állunk szemben, hisz ha így van, azt kell hinnem, hogy Dózia ellen valamely merénylet készült, de akkor miért nem akarta őt Obrenné magánál tartani? Hol ismerkedett meg a grófné Obrennével? Az már régen vette kezdetét.
Azért legyenek óvatosak és rejtsék el jól a leányt, különben mindaz napfényre kerül, mit sejtek, hogy Holcsi úrnak érdekében áll eltitkolni. Grófné gyanusítja fivéremet? kiáltott föl Obrenné, ki a bámulattól alig tudta mit beszél e nem várt fordulatra, mi semmikép sem tetszett neki s nem illett az ő terveiknek keretébe. Esztheyné elhagyta helyét. E kérdésre nem felelek, mondá hidegen.
Mióta regényeket olvastam, hol gyakran történik ilyen. Regényeket? Obrennénál tehát meg van engedve a regényolvasás! kérdé kellemetlen meglepetéssel Hermance. Nincs! Titokban olvassák ott a könyveket, ő nem tud arról semmit. És hogy jutnak a növendékek olyan olvasmányokhoz? Két bejáró növendék hozza őket. És ezeket nem zárja ki Obrenné intézetéből!
Midőn Obrenné belépett, sietve tett pár lépést felé, ki alacsony, gömbölyű termetű, mintegy ötven éves hölgy volt, s arczkifejezésével, hajlott orrával, és keskeny ajkaival szigorú hatást tett, s most különösen komor volt. Kegyed írni akart nekem? kérdé Hermance, a kezében tartott levélre mutatva.
Lehet az csak föltevés az ön részéről. Az kétséget nem szenved, viszonzá hideg, száraz hangon Obrenné, különben behivom, beszéljen ő maga. Grófné iránt talán közlékenyebb lesz.
Igy jött köztük létre az egyesség, hogy ő bucsut mond a multnak és az intézetnek, s titkon elhagyja azt, ki eddig gondoskodott róla, de hogy kinek az ő létele teher, azt úgy Obrenné, mint Klára gyakran elmondták neki. Az előbbi talán meggondolatlanságból, az utóbbi érdekből, de egyforma hatással a tapasztalatlan leányra.
Nem akartam háládatlan lenni s elhatározott szándékom volt tudósítani hollétemről, bár nem tudtam volna hova czímezni levelemet, miután sem kilétét, sem lakását nem közölte velem, de Obrenné közvetítette volna a tudósítást. Okom volt arra, hogy ne tudassam kilétemet.
Alig egy óra mulva, hogy Esztheyné elhagyta Obrenné lakását, az sietve vett kalapot és felöltőt magára s ment a Vadász-utczába Holcsi ügyvédhez, kit otthon talált, de ki őt nem az irodában fogadta, hanem átment vele lakására, hol háboríthatatlanul beszélhettek.
Gondol még olykor Obrenné intézetére? kérdé Kardos, Dóziához fordulva. Ritkán... viszonzá zavarral és meglepetve a kérdett. Én pár hét előtt voltam nála, kis hugomat adtam az intézetbe, s akkor említé Obrenné, hogy önök mindketten több évet töltöttek nála. Csak Dózia, én mindössze pár hónapig voltam csak ott, a zárdában nevelkedtem, de ő kiskora óta Obrenné növendéke volt.
Ha kitudódnék, hogy ő szökni akart intézetemből, s én azt büntetés nélkül elnéztem, elveszíteném minden növendékemet s koldulni mehetnék. Talán nagyon is tragikusan veszi ezt a dolgot, kedves Obrenné! sóhajtott Hermance. Végre is semmi sem történt. Gyermekes meggondolatlanság volt az egész, mi ily fejlődő leányoknál gyakran előfordul. De történhetett volna!
A Nap Szava
Mások Keresik